Ennyit arról, hogy kedves leszek vele. Hát minek próbálkozzam, ha minden egyes szárnypróbálgatásom után a földbe döngöl? Sőt, meg se várja, hogy milyen, mikor kedves vagyok, mert ő rögtön elítél az után, ami vagyok. Még szerencse, hogy nem fogadtam senkivel, hogy fel kell szednem egy hét alatt Wendsont, mert egész biztosan bebuktam volna a fogadást. De már csak azért sem fogom ennyire könnyen bedobni a törölközőt. Ki fogom vívni a szimpátiáját. Minél tovább tartok ki, ő annál inkább fog diliházba vonulni. Na, ott aztán óránként mennék be hozzá látogatóba. Láthatólag már azóta ideges, mióta csak rávigyorogtam. Nem is értem miért nem tud olyan tökéletesen nyugodt és kiegyensúlyozott maradni, mint én. Ja igen, mert soha nem fog felérni hozzám. Ahhoz ő kevés... meg minden más nő kevés hozzám. Semmire nem jók, csak hogy egy ideig szédítsük őket, aztán mikor a legjobban belénk vannak habarodva, kidobjuk őket. Még a kutyám is több tiszteletet érdekel, mint bármelyik ribanc. Nem hogy Wendson...
- Nem emlékszem, hogy azt mondtam, hogy mostantól te diktálsz - jegyeztem meg gunyorosan, de hangom még mindig fagyos nyugalomról árulkodott. Elgondolkozva beharaptam alsó ajkam, majd visszaültem az egyik napozóágyba.
- Arra van az ajtó. Van bent pár balfasz, akik már a kocsiban megerőszakolnak. Szíves örömest visznek haza. Ja, és kedves haverodnak szervezz valaki mást születésnapi meglepetésre. Melegekkel nem társulok. Olyan mélyre nem társulok. Na csáó - köszöntem el tőle, majd összeszedtem cuccaimat és törölközővel a derekamon visszamentem a házba, kint hagyva a lányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése