Kíváncsian, mégis unottan néztem fel amikor valami, jobban mondva valaki becsapódott a velem szemben lévő székre. De azt kívántam bárcsak ne tettem volna ,mert ennek a fiúnak még a látványától is hányni tudnék. Hogy miért? Hát mert utálom az olyan embereket mint ő. Pedig én alapjáraton tudok kedves lenni. De vele nem menne. Persze még soha nem éreztem a kényszert ,hogy kedvesen szóljak hozzá. Úgysem érdemelné meg.
- Csá. - Vetettem oda neki. Most el fogok ülni. Így nem tudok enni. Félő még az is visszajönne amit nagy nehezen lenyeltem. Pedig magam sem hiszem el ,hogy ennek a mosléknak a felét be tudtam vágni. Hiába is mindig jó gyomrom volt, ami általában korgott.
Felnéztem kérdésére és szemöldököm összeráncoltam. Ennek valami odabent lukas. Jajj ,hogy is felejthettem el, az egóján kívül más nincs a hatalmas képe mögött, szóval nem kéne azon csodálkoznom ,hogy nem ragadt meg még meg nála ,amit százszor elmondtam már neki.
- Nos. - Köszörültem meg torkom ,miközben lehajtottam kapucnim, fülhallgatóimat pedig lassan kivettem fülemből. Bal könyököm az asztalra helyeztem ,fejemet pedig csuklómra helyeztem és úgy vigyorogtam rá, mint a hülye libák a folyosókon és mindenütt.
- Talán mert a képed akkora ,hogy az univerzumból is kilóg. Holott nem tudom mire ,mivel semmit sem tudsz felmutatni. Persze csak ha azt nem számoljuk ,hogy gerinctelenül viselkedsz mindenkivel és úgy nézel ki mint amit épp most ürített ide egy tehén. És ,hogy kitérjünk a tulajdonságaidra... Tudod mit? Hagyjuk.. - Szavaim lágyul csengettek ,mégis csöpögtek a gúnytól. Felkaptam tálcám, felálltam és egy lenéző pillantással címeztem meg integetésemet a fiúnak, vagy nem is tudom minek...
- Csá. - Vetettem oda neki. Most el fogok ülni. Így nem tudok enni. Félő még az is visszajönne amit nagy nehezen lenyeltem. Pedig magam sem hiszem el ,hogy ennek a mosléknak a felét be tudtam vágni. Hiába is mindig jó gyomrom volt, ami általában korgott.
Felnéztem kérdésére és szemöldököm összeráncoltam. Ennek valami odabent lukas. Jajj ,hogy is felejthettem el, az egóján kívül más nincs a hatalmas képe mögött, szóval nem kéne azon csodálkoznom ,hogy nem ragadt meg még meg nála ,amit százszor elmondtam már neki.
- Nos. - Köszörültem meg torkom ,miközben lehajtottam kapucnim, fülhallgatóimat pedig lassan kivettem fülemből. Bal könyököm az asztalra helyeztem ,fejemet pedig csuklómra helyeztem és úgy vigyorogtam rá, mint a hülye libák a folyosókon és mindenütt.
- Talán mert a képed akkora ,hogy az univerzumból is kilóg. Holott nem tudom mire ,mivel semmit sem tudsz felmutatni. Persze csak ha azt nem számoljuk ,hogy gerinctelenül viselkedsz mindenkivel és úgy nézel ki mint amit épp most ürített ide egy tehén. És ,hogy kitérjünk a tulajdonságaidra... Tudod mit? Hagyjuk.. - Szavaim lágyul csengettek ,mégis csöpögtek a gúnytól. Felkaptam tálcám, felálltam és egy lenéző pillantással címeztem meg integetésemet a fiúnak, vagy nem is tudom minek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése