Samantha

- Szia Den. - Öleltem meg legjobb barátomat, miközben levágódtam az ablakmellé. Hát igen én imádok ablak mellett ülni. Érdekesebb a különleges városokat nézni ,mint a hülye osztálytársaimat ,akikből már egy életre eleget láttam. egy ismerős hang ütötte meg a fülem, ami egyszerre volt a világ legidegesítőbb hangja és az amit most semmi esetre sem akartam hallani.
- Igen, ha én itt vagyok, akkor téged kirakunk az első saroknál. - Vetettem oda gúnyosan. Denhez pedig egy gyilkos pillantást lövelltem. Hát tudnom kellett volna ,hogy ő minél közelebb akar ülni ehhez a szerencsétlenhez. Mivel a barátom tökéletesen elvolt a divatmagazinja társaságában, amiről néha hátranézett a mögöttem ülő nagyképű majomra ,ezért rám nem volt szüksége, inkább bekapcsoltam MP4-emet és megpróbáltam átaludni az egész utazást. Nálam soha nem volt gond a buszon, vagy a kocsiban alvás. Akkor miért ne használjam ki?

Tényleg betartotta az ígéretét ,hogy nem állunk meg ,amíg oda nem érünk. Persze engem ez aligha zavart, mivel nem vagyok az a fajta aki percenként jár pisilni. Azt pedig mindenki tudja ,hogy a lányok ,akik ott könyörögtek az osztályfőnöknek, ők is csak azért akartak keríteni egy wc-t ,hogy újra sminkelhessék magukat, hogy ne látszódjanak az óriási pattanásaik. De a lényeg az ,hogy megérkeztünk. Bevallom azéért nekem is jól esett kinyújtóztatni görcsös végtagjaim és végre tiszta levegőt szippantani és nem az izzadságot, ami bent a buszban egyre kellemetlen szagokat eredményezett.
- Sátorozni fogunk? Azt hittem legalább faházakban leszünk. - Sápítozott Daniel.
- Épp ezért kellett hozni hálózsákot. Tényleg te hova vagy beosztva? - Kérdeztem ,mikor Nicol a kezünkbe nyomott egy-egy sátorszámot.
- Az ötösbe. - Fakadt ki boldogan, hangosan és minden szem rá szegeződött. Kikaptam kezéből a lapot és megpillantottam a neveket. Már értem. A nagymenő fiúkkal van. Én pedig a cicababákkal... Hogy fogom én ezt túlélni?
- Látom te is jó helyen vagy. - Tette kezét a vállamra. Jó helyen hát. A sok idióta cicababa közé. Miért nem lehetek az osztály normálisabb lányseregével egy sátorban?
- Az az enyém. - Szóltam buszsofőrnek és odaszaladtam a cuccaimért.
- Nézd a jobb oldalát. Egymással szemben lesz a sátrunk. - Szólt miután visszaértem. Milyen kár ,hogy Mell másik osztályba van. Sokkal jobb lenne ha itt lenne. Feldobná ezt az egész agyrémet. Viszont gyorsan bevittem táskámat a sátorba ,hogy még idejében odaérjek az ebédhez, ahol már szinte mindenki ott volt. De azért még mindig ki vagyok azon akadva ,hogy csak a táskáktól ,már tele is van a sátrunk. Hol is fogunk mi aludni? Rémes...

Jayden

Büszkén kijelenthetem, hogy valószínűleg én hoztam magammal a legnagyobb táskát. Nem azért, mert naponta öt váltás ruhára lenne szükségem, vagy mert nem tudtam otthon hagyni a rózsaszín macimat, amit még nagyanyámtól kaptam az óvódás ballagásomra... mert voltak ilyenek is. Ennyit arról, hogy az ember tizenhét éves fejjel már felnőttnek számít. Visszatérve sporttáskámhoz. A ruháim nem sok helyet foglaltak, ugyanis csak két napra jöttünk. Nem két évre, hiába gondolja így néhány szőke liba, akik szerintem még a gardróbjuk egészét és a fésülködő asztalukat is belesüllyesztették az ágyméretű bőröndökbe. Én sokkal inkább próbáltam a bárpultunk tartalmát elrejteni táskámban. Mit érnek az osztálykirándulások alkohol nélkül? És mivel egy istenháta mögötti putriban leszünk elszállásolva, még arra sem lesz lehetőségünk, hogy lesétáljunk a közeli boltba, pár üveg piáért. Ezért jó, hogy én mindenre gondolok. Nem úgy mint Chad, aki még a hátizsákját is képes volt otthon hagyni. Komolyan, hogy lehet ennyi esze? Én már abban sem vagyok biztos, hogy nem fogyasztotta el a kirándulásra szánt pár üveg alkoholt, amit tegnap vettünk és rábíztam, mert az én táskám már tömve volt az üveggekkel. Még a busz lépcsőjén is úgy kellett feltámogatni, hogy ne lépjen mellé. Két ballábas... de azért bírom.
- Óvatosan már! Mit dobálja a cuccaimat? - kiáltottam rá felháborodottan a soförre, amint "berakta" két méter távolságról sporttáskámat a többi közé. Még hogy semmi baja nem lesz... Éppen elmeséltem volna neki, hogy nem csak rongyok meg fogkefe van a csomagomban, hanem pár üveg alkohol is, mikor megérkezett az osztályfőnök. Azért remélem nem tört el semelyik pia sem, különben minden cuccomnak büdös alkohol szaga lesz.

- Chad, húzz arrébb - rángattam meg haverom vállát, de az már száját tátva horkolt az én helyemen. Hát komolyan... még én is kibírtam, hogy ne vedeljem be egymagam a piát. Így aztán inkább hagytam, hogy Chad tovább aludjon, és leültem az ablak melletti ülésre.
- Jé, Wendson is ide tudott találni - jegyeztem meg gúnyolódva, majd végig mértem az éppen elém beülő lányt. - Már megijedtem, hogy unalmasan fog telni az osztálykirándulás. De ha te itt vagy... - hagytam félbe mondatomat, majd elgondolkodva hátradőltem. Végül is, én már nem is tudom, hogy mennyire utálom Wendsont. De majd az este valamit ki kell találnom, hogy ő beálljon rajongóim sorába. Nem fogunk unatkozni.

Samantha

" - Egy hegy tetején... erdőbe...
- Ja, felfalhat minket egy medve...
- Én nem emiatt aggódom. Te felfogtad ,hogy a földön fogunk aludni? És nem lesz hol fürdenünk? Meg.. Te jó ég...
- Fel. Most aggódnom kellene? Két éjszakát kibírunk. Ne legyél már ilyen.
- Sem ne hülyéskedj már. A medvék meg.... Te jó ég, tényleg lesznek medvék? Még kell vennem medveriasztót. Szia
- Az jó le... "

Letette. Annyira imádok vele beszélni, mindig lecsapja a telefont. De azért bírom mikor Den ilyen hülyeségek miatt aggódik. Fiú lé... Oké, megfogadtam ,hogy soha nem fitogtatom a hovatartozását, most meg ilyenért akadok ki? Mellesleg ő engem már úgysem tud meglepni. Az viszont igen ,hogy lehet ilyen idióta osztálykirándulást szervezni. Mások a vidámparkba, strandokhoz, vagy múzeumba mennek, mi meg az Isten háta mögé kullancsokat összeszedni. Tényleg... Den el is felejtette a kullancsokat, persze engem nem zavar, csaknem halok meg egy hülye bogártól. Inkább attól ,hogy három napot össze leszek zárva a hülye osztálytársakkal. Még a délelőtt is éppen elég.Csak kibítjuk valahogyan ,addig se kell itthon hallgatnom a két idióta fiú testvérkém civakodását hallgatnom, de jó ,hogy már utánpótlás is van. Miért is kellett anyáméknak ennyi gyerek? Focicsapatot is csinálhatnánk. 3 fiú ,2 lány. Nyugodtan megállhattak volna két gyerek után. Mindegy. Össze kéne pakolnom végre.

- Mondtam ,hogy már biztos itt a busz. - Nézett rám vádló kedvességgel anyám. Mondta hát. De persze én gyalog akartam jönni. Akkor körülbelül az utcánk sarkánál járnék. És sikeresen lekéstem volna az osztálykirándulást.
- Jól van. Szia. Majd holnapután jövök. - Nyomtam két puszit arcára.
- Hívj ám fel, eljövök érted. - De már csaptam is be a kicsi ajtaját, feldobtam vállamra táskám és egy mély lélegzetvétellel célba vettem a buszt.

- Elnézést a késésért. - Haraptam meg alsó ajkaim ,miközben osztályfőnökömre néztem ,aki már nyitotta is a száját.
- Máskor nyugodtan nézhetné az órát. A többiek pedig köszönjék meg a kisasszonynak ,hogy útközbe nem lesz megállás. - Hoppá. Hallottam pár dünnyögést, miközben megcéloztam az üres helyet legjobb barátom mellett...