- Samy cica, tisztázzuk a dolgokat - szólaltam meg tenyérbemászó hangomon. - Attól, hogy te teljesen el vagy szállva magadtól, pedig aztán nincs rajtad semmi olyan dolog, ami másoktól magasabbra emelne, a külvilágnak egészen más a véleménye rólad. Semmi különleges nincs rajtad - köptem lenézően. - Nagyszájú, neveletlen, mélységes ízlésficamban szenvedő, szende szűznek titulált csaj vagy, az egész iskola szemében. - Minden szavamnál egyre közelebb sétáltam hozzá és ahogy utolsó mondat elhagyta számat, már a falra passzírozva állt, kezeimmel pedig satuként fogtam közre a törékeny lányt. - Kívülről meg? A hajad egy széna kazal, olyan fehér vagy, mint aki készül elájulni, a melleidet ezek a szúnyog csípések váltották fel, a segged lapos, a parfümödnek meg olyan a szaga, mint aki egész éjszaka a disznók között fetrengett. Rólad még ezt is eltudom képzelni... - húztam lenéző vigyorra számat, majd pár percig elgondolkozva beharaptam alsó ajkamat. - És ezt nem csak én gondolom így - suttogtam rekedtes, mély hangomon fülébe, majd ellöktem magam a faltól és pár lépést hátráltam. Nem értem miért kell ennek is ennyire nagy összhangban élnie magával. Abszolút el van tévedve. Még hogy Ő ellenállhatatlan, elbűvölő. Nézzen már szét az iskolában, ezer meg ezer jobb csaj van nála és képes ilyeneket állítani magáról. Itt egyedül én vagyok a tökéletes. Nem Wendson.
- És már megint elértem, amit akartam - kacsintottam rá egy ravasz vigyor kíséretében, majd zsebre dugtam kezeimet és elindultam a matematika terembe. Meghallgatott. Akkor az már semmi nem lesz, hogy a délutánját velem töltse. Nem mintha annyira vágynék Miss Békaszáj társaságára, de ha ő szenved, már pedig szenvedni fog, akkor én élvezni fogom a helyzetet. Soha nem szoktam alulmaradni. És nem is most fogom elkezdeni... A matematika óránk szokásához híven dög unalom volt, én pedig azt sem tudtam hogy támasszam meg úgy a fejemet, hogy pár percen belül rá ne zuhanjon a tankönyvem lapjaira. Laposan pillantgattam a tábla felé, majd körbe járattam tekintetem az osztályon, egy bizonyos személyt keresve. Chad éppen magasról tett rá, hogy mit csinálok, ugyanis teljesen el volt ájulva a matek tanártól. Göndör szőke haj, hosszú lábak, kerek idomok... ez az idióta meg belezúgott. Szerintem azt se venné észre, ha éppen papír galacsint tömnék a szájába. Visszatérve Samanthához. Az előbb említett papírgalacsint nem Chad szájába tömtem, hanem megcímezve, Samanthához vágtam.
" Te, Wendson, remélem szereted a kosármeccseket. Délután játszik Los Angels és Boston csapata. Mi pedig ott leszünk."
Sötét pillantásommal a lányt tűntettem ki, majd elégedetten hátra dőltem és ahogy rám nézett nyelvemmel megnyaltam alsó ajkamat... Nincs olyan amit ne kaphatnék meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése