Komótos léptekkel szeltem át a hosszú folyosókat, oldalamon Chaddel. A sok vigyorgó liba arcát látva, már biztos voltam benne, hogy nem sikerült az edzőnk terve, miszerint a tíz perce befejeződött edzésen, addig futtat minket, amíg nem nézünk ki úgy, mint az az idétlen kutyája, akinek az egész pofája ráncos és legalább kilenszázéves. Őszintén szólva, ma még jól is esett a futás. Így még szenvtelenebbül tudtam tetőtől talpig végig mérni a csajokat, akik csak az én kedvemért rövidebbnél rövidebb szoknyákban villogtatták kecses lábaikat. Némelyikre még rá is kacsintottam, majd miután becsukódott mögöttem a kajálda ajtaja, hallani véltem ahogy a lányok szíve apró darabokra törik össze. Na, most pedig levakarom végre magamról ezt az esze-veszett bájvigyort, mert már az én arcizmaim is begörcsöltek tőle.
- Jay, itt ment az ideálod - röhögött Chad, majd fejével az ajtó felé bökött, ahonnan kedves osztálytársunk, Deniel vigyorgott vissza rám elködösült tekintettel. A srácról tudni kellett, hogy saját neméhez vonzódik. Na már most, ezen jót lehetett volna gúnyolódni, ha nem vonzódik hozzám. De hát, ki tudna nekem ellenállni?
- Barom - vágtam hátba Chadet, majd a pultról elvettem egy almát és egy üveg ásványvízet. Semmi kedvem nincs ezt a szart enni, amit többen menzai kosztnak neveznek, és néha napján még istenítik is a szakácsnő főztjét. Pedig mindennap úgy néz ki a kaja, mintha valaki belehányt volna a tányérba.
- Te, Chad, ott jön Kate - vigyorogtam haveromra, aki azt se tudta hova szaladjon. Az exek szörnyű teremtmények. Ezért is jó az én szakítási módszerem. A földbe taposom őket, megszégyenítem őket az iskola előtt, aztán nem gondolkoznak azon, vajon hogy jöjjenek ide és kérdezzék meg, hogy újra kezdjük-e. - Itt is hagylak. Magyarázd el neki ismét, hogy muszáj voltál elhagyni, mert sex közben hányingered volt ahogy kibuggyant a kis hája a tanga felett - köptem gunyorosan Chadnek, aki még mindig megkövülten állt. Szerencsétlen flótás.
Közelebb sétáltam az asztalokhoz, majd a legközelebbihez le is dobtam magam. Pechemre nem voltam egyedül. Már épp elővettem volna sármos vigyoromat, hogy ismét élvezhessem egy csaj elalélt tekintetét, mikor megpillantottam a szemben ülő lány arcát, ami félénken kandikált ki a tutyija alól.
- Halika, Samyke - húztam gúnyos félvigyorra ajkaimat. Hát komolyan. Itt ül velem szemben az a csaj, aki az egész iskolán belül egyedül van nézeteivel. Kizárásos alapon ő az egyetlen ember, aki megalapítaná Jaydan Walsh ellenes klubbot.
- Miközben mérgezed magad azzal a... kajának nevezett kotyvalékkal, dumcsizgassunk - vettem elő leglehengerlőbb mosolyomat, de valószínűleg rá még ez sem fog hatni. Próba cseresznye. - Szóval, vitassuk meg ötszázadszorra is. Miért nem bírsz engem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése