Samantha

- Parancsaid? Hiába vannak. Itt süket fülekre találsz ilyen téren. - Szóltam a srácnak. Miért kell ennek már megint átfogalmazni azokat ,amiket én állítok elő. Mert ő olyan kis minden lébe kanál ,kibírhatatlan idióta. - Ne...- Kezdtem bele ,de megragadta kezem. Amilyen gyorsan tudtam rántottam is el a kezem ,de késő volt. Megvolt az alku. A francba. Miért kell nekem mindig betartanom az ígéretem? Na mindegy. Kibírjuk. Úgyse lesz semmi komoly. Ha pedig mégis ,hát még mindig ott a kilépés. De Den ki fog ugrani a bőréből ha meglátja a vacsoránál Jaydent. Persze okot nem mondok neki.
- Jól van. De normálisan ,mert kilépek. - Húztam undorra számat. Minek mentem én ebbe bele? Előre bűzlik az egész.
- Koldulni? Hol élsz te, most őszintén? - Ráztam meg fejem és kimeresztettem gyönyörű szemeimet. Táncolni akar? Hát legyen. Először és utoljára. Megráztam magam ,mintha a hideg rázott volna ki, de valójában az undor csapott ki. Ahogy megfogta kezem ,olyan rossz érzés volt. Most komolyan vele kell táncolnom? Szörnyű. És még ez a lassú szám is. Meghalok.
- Fúj... - Vágtam egyféle arcot biztos mikor mind a többi pár kissé magamhoz húztam ,de azért maradt testünk között egy jó tíz centi távolság.
- Élvezd ki, mert a randitok után meghalsz. - Súgtam fülébe, vagy inkább mondtam ,mert a súgást a zene közben úgysem értette volna...