Jayden

Semmi kedvem nem volt végig hallgatni ahogy szerény személyemet ócsárólja, így lebuktam a víz alá és párszor körbe úsztam a medencébe. Mikor azonban menni készült oda úsztam elé, majd karjaimra támaszkodva kimásztam a vízből és elé sétáltam.
- Én elég gyakran vagyok kedves. De ha te most haza mennél én unatkoznék. És különben is, miért vagy benne biztos, hogy ennyivel beértem a mai estét? - vontam fel kérdőn szemöldököm, majd észrevétlenül még közelebb léptem hozzá.
- Legalább éjfélig itt kell maradnod, különben esélytelen, hogy megjelenjek azon a keddi vacsorán. És ha jól látom az órádon, még csak fél tizenegy van. Minimum még másfél órát el kell töltened a társaságomban - magyaráztam nyugodt hangon, majd felkaptam és visszasétáltam vele a medencéhez.
- És ez alatt az idő alatt köteles vagy minden parancsomat teljesíteni és zokszó nélkül tűrni, amit teszek veled, ha elfelejtetted volna a kis fogadásunkat - vigyorogtam gunyorosan. - Most addig mosolyogj édesem - Pár perc múlva már a vízben landolt én pedig a partról vigyorogtam rá elégedetten.
- Látod milyen rendes vagyok? Megengedtem, hogy ruhában fürödj.
Én is beugrottam ismét a vízbe, majd mellé úsztam.
- Ne legyél már ilyen búval bélelt - biggyesztettem le ajkaimat, ahogy megláttam arcát. - Tudod, hogy úgysem engedlek el. Miért nem élvezed kicsit? Vagy talán félsz? Hogy ha megpróbálsz megismerni, meg kedvelnél? - Na jó, ezt viccnek szántam, de abban a sok nyálas szarban amit a tévében adnak, a főszereplő csajszi mindig sírva magyarázza el a pasiknak, hogy nem tudja szeretni, mert fél a csalódástól. Szerencsétlenek.