2010. december 27., hétfő

Samantha

- Ugyan már. Mind a ketten tudjuk ,hogy nekem van igazam. Miért lenne szükségünk holmi közvélemény kutatásra? Badarság. - Vágtam a fiúnak. Most őszintén, miért kellett elrontani a régen jó színvonalú iskolát, azzal ,hogy felvették ezt a nagyképű idiótát? Milyen szép is lenne ha az egész baráti társaságával elmenne jó messzire. Például a déli sarkra, ott úgy sincsenek emberek. Senkiben nem tudnának kárt okozni ,csak saját maguknak. Mennyivel könnyebb lenne az élet. Nem csak számomra, mindenki számára. De inkább nem kellene ennyire belemerülnöm vágyaimba ,mert félő elszomorodnék a valóságba ,hogy ő itt van éppen két méterre tőlem és éppen nekem beszél.
- Nem tudom te ,hogy vagy vele ,de nekem nagyon úgy tűnik ,hogy nem azért álltam fel ,hogy most visszaüljek. - Szóltam oda gúnyosan.
- Mióta is játszunk mi együtt? Mert nem emlékszem ,hogy elkezdtem volna egy ilyen badarságot. A másik ,meg ,hogy nem lenne kedvem veled bármit is közösen tenni. amihez pedig nincs kedvem azt egyszerűen nem teszem meg. Olyan könnyű felfogni. Nyugodtan megpróbálhatnád. - Fontam keresztbe karjaim melleim előtt és megforgattam szemeim. Mert megint nem sikerült befejeznie. Csak ,hogy senki ne mondhassa ,hogy nem próbáltam meg mindent, hogy javítson valamit a fejemben lévő véleményről ,amit róla alkottam ,megvártam volna ,hogy védekezik.De nem azt tette. Vajon honnan veszi azt ,hogy én kíváncsi vagyok arra ,mit csinál mikor tőlem jó távol van? Az a lényeg ,hogy addig se látom. A kicsapongó kalandjaira meg aligha vagyok kíváncsi.

- Szerintem én lemaradtam pár dolognál. Elmondanád nekem ,hogy mióta az a jobb ember aki több hancúrozásban vett részt? Mert nálam ez nagyon fordítva működik. Ugyanis az én véleményem szerint ,egy aljas féreg vagy, egy szemétláda patkány és egy idióta vadbarom. Meg egyéb gyönyörű jelzőket viselő egyéniség. Én pedig egy kedves, aranyos, elbűvölő, ellenállhatatlan, gyönyörű lány vagyok. Nézzük már meg az arányokat. - Tűrtem hátra egyik arany hajszálamat ,ami hibátlan bőrömet csiklandozta. Félreértés ne essék ,én nem vagyok elszállva magamtól, csupán mondanom kellett valamit magamról is. Rendben szerintem ennyi elég volt. Egyetlen szó nélkül pördültem meg és a pult felé indultam ,hogy visszaadhassam az ételnek nevezett valamicsodát ,ami a kék tálcámon mozgott. Jézus és én ezt ettem meg. Elszörnyedve adtam oda villámgyorsan a nőnek aki nyúlt érte ,majd ugyan ilyen gyorsasággal pördültem meg. Ez már megint itt van. Nyugodtan mehetne az egyik hülye liba után ,vagy éppen Denhez ,akinek éppen ebben a pillanatban csengettek be a testnevelés órájára. Nekem pedig matekom lesz. Matekom? Hála istennek matematikából egy csoportba kerültem Mr. Énvagyokavilágurával.
- Délután? Hát én megyek haza. Te pedig azt csinálsz amit akarsz. - Vontam vállam és célzásba vettem a matematika termet. De jó ,hogy a suli másik felén van. Imádom ezt a jó elrendezést.
- Csiszolni? Ugyan már. Elég jól lecsiszoltad már. Szerintem nem kéne tovább csinálnod ,mert még utat tőr a hányingerem és egypár dolog az édes pofikádba landolna. Többek között amit az előbb megettem. - Még mindig nem értem hol gazdaságos neki, én utálom, ő is utál engem ,akkor keressen más társaságot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése