2010. december 27., hétfő

Jayden


Igen. Mindig ugyan ezekkel a szavakkal adja elő magát. Kilógok az univerzumból... nem tudok mit felmutatni... ja és ki ne hagyjam, hogy szerinte szar alak vagyok. Borzalmasan rossz emberismerő. 
- Csak a te kedvedért fogok egyszer közvélemény kutatást végezni - mosolyogtam még mindig töretlenül és hangom is nyugodtan csengett. Tőle már rég megszoktam ezeket a szavakat. Nem mintha mástól túlságosan is szívenütött volna bármiféle negatív kritika. Néztem ahogy feláll, majd indulni készül. Hát nehogy már ennyivel megússza a mai Jayden adagját. Szépen lassan adagolva, anélkül, hogy bármit is észrevenne, én leszek a drogja. Hogy átsiklott az előnyös tulajdonságaim felett, már is valami féle fejlődésnek tudtam be. Még két héttel ezelőtt is hevesen taglalta, matematika óra kellős közepén, hogy milyen nagyképű vagyok, mennyire önelégült bunkónak tart és szebbnél szebb jelzők. 
- Szépen vissza is ülhetsz - szóltam rá parancsolóan. - Ezt a játékot úgy játszuk, hogy én meghallgatlak, te pedig megvárod a véleményemet. És én még csak most kerültem sorra. Szóval - fúrtam szemeimet mélyen az övébe. - Szerintem nekem már most sokkal több élettapasztalatom van, mint amennyit te valaha is szereznél. És elég mindent... vagy inkább mindenkit fektettem már le az asztalra, ha érted, hogy mire gondolok - húztam kaján vigyorra számat. - Szóval, te ne ítélkezz más felett, amíg nem vagy jobb nálam. - Emelkedtem fel az asztaltól és így már fel kellett rám néznie. Kétségtelenül élveztem, hogy testi fölényben voltam. Nem mintha túlságosan sok mindent köszönhettem volna ennek. Hacsak nem azt a tömérdek ribancot, akiket a kocka hasam, az izmos mellkasom, széles vállaim, keskeny csípőm csábított az ágyamba. Persze mindehez kellett az én lenyűgöző személyiségem is és az a soha el nem tűnő sármos vigyor, mi mindig ott bújkál a szám szélében. 
- Mit csinálunk délután? - kérdeztem a lányt és közben elkísértem a pultig, hogy megszabaduljon moslékos edényétől. Ugyis a sarkában leszek. Mert amit én akarok, azt lassan de biztosan meg is szerzem magamnak. - Te is tudod, hogy jó lenne csiszolni a viszonyunkat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése