2010. december 28., kedd

Samantha

- Még ,hogy neked nincs? Szerintem fussunk ,mert mindjárt leszakad az ég. - Kezdtem színészi köhögésbe. most komolyan ,hogy képes ekkora idiótaságot mondani? Több millió van neki. Egy egész életen át lehetne sorolni és akkor mer olyat mondani ,hogy nincs. Hah.
- Valóban. Tökéletesen egy gerinctelen patkány ,vagy és vannak emberek akiknek pozitív kisugárzásuk van ,ezek ütköznek a te negatív undorságoddal. - Bólogattam és nem is érdekelt ,hogy párhuzamosan beszélek vele. - Azon még nem gondolkodtál ,hogy esetleg félnek tőled? Hogy rájuk zúdítanád a hepatitist, vagy ilyesmit? - Kérdeztem gúnyosan. Most már kezd betelni a pohár. Még mindig nem értem miért is kellene elájulnom tőle. Semmi különleges nincs rajta, az egóján kívül. Mert az csodálatos nagyságú.
- Hú de vicces vagy. Mellesleg nem szándékozom veled egy vízben lenni ,mert kitudja milyen hív vírusokat ,meg ilyeneket terjesztesz. - Ráztam fejem és kezeimmel egy x-et alkottam.
- Maximum a borzalomtól ájulnék bele a vízbe, de ha rád néznék szerintem menten szörnyethalnék. - Szóltam és az újságtartóból elővettem pár papírlapot és inkább azokat elemeztem ,mint a suli Mr.Seggfejének a produkcióját néztem volna.
- Figyelj. Legyél egyszer életedbe kedves és engedj haza jó? De a keddet el ne felejtsd. - Álltam fel és vártam válaszát. remélem megunta már a nyaggatásom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése