Jayden

Ennyit arról, hogy kedves leszek vele. Hát minek próbálkozzam, ha minden egyes szárnypróbálgatásom után a földbe döngöl? Sőt, meg se várja, hogy milyen, mikor kedves vagyok, mert ő rögtön elítél az után, ami vagyok. Még szerencse, hogy nem fogadtam senkivel, hogy fel kell szednem egy hét alatt Wendsont, mert egész biztosan bebuktam volna a fogadást. De már csak azért sem fogom ennyire könnyen bedobni a törölközőt. Ki fogom vívni a szimpátiáját. Minél tovább tartok ki, ő annál inkább fog diliházba vonulni. Na, ott aztán óránként mennék be hozzá látogatóba. Láthatólag már azóta ideges, mióta csak rávigyorogtam. Nem is értem miért nem tud olyan tökéletesen nyugodt és kiegyensúlyozott maradni, mint én. Ja igen, mert soha nem fog felérni hozzám. Ahhoz ő kevés... meg minden más nő kevés hozzám. Semmire nem jók, csak hogy egy ideig szédítsük őket, aztán mikor a legjobban belénk vannak habarodva, kidobjuk őket. Még a kutyám is több tiszteletet érdekel, mint bármelyik ribanc. Nem hogy Wendson...

- Nem emlékszem, hogy azt mondtam, hogy mostantól te diktálsz - jegyeztem meg gunyorosan, de hangom még mindig fagyos nyugalomról árulkodott. Elgondolkozva beharaptam alsó ajkam, majd visszaültem az egyik napozóágyba. 

- Arra van az ajtó. Van bent pár balfasz, akik már a kocsiban megerőszakolnak. Szíves örömest visznek haza. Ja, és kedves haverodnak szervezz valaki mást születésnapi meglepetésre. Melegekkel nem társulok. Olyan mélyre nem társulok. Na csáó - köszöntem el tőle, majd összeszedtem cuccaimat és törölközővel a derekamon visszamentem a házba, kint hagyva a lányt. 

Samantha

Végighallgattam hihetetlenül unalmas szavait, amiknek újfent semmi értelmük nem volt. Miért kellene élveznem azt ,hogy kínozza az idegeimet? Én nem tudom mit kellene benne kedvelnem ,mert kibírhatatlan. Hiába ,még azt se mondhatnám ,hogy egy légtérbe vagyunk, mert sajnos az udvar teljes közepén ,a medencében vagyunk ,de akkor is. Miért jó ez neki?
- Mellesleg kérdésedre felelném... De unom... A hozzád való közelséget... - Szavaim gúnytól csöpögtek, miközben kiúsztam a parthoz. Most minek nyújtja a kezét? Na el ne képzelje ,hogy majd kihúzhat. Persze ismerjük... Utána meg azzal fog keménykedni ,hogy segített. Hát azt nem éri meg. Inkább felnyomtam magam a medence szélére és kimásztam magamtól. Nem függök tőle, nincs rá szükségem. Elkaptam a törölközőt amit dobott ,de aztán le is tettem az egyik ágyra.
- Kösz. - csavartam ki víztől áztatott hajtincseimet ,majd megcéloztam a harmadik törölközőt. Hát azt ne kérdezzétek miért nem azt amit ő dobott. Azért mert... Csak bunkózás képen.
- Szörnyen sokra megyek a bocsánatkéréseddel. - Szóltam oda neki és a sötétkék törölközőt kezdtem fürkészni kezeimben. Mit is kellene kezdenem vele? Van egy farmerom ,amiből csavarni lehet a vizet és van egy pólóm ,amiből szintén. Az oké, hogy levettem a cipőm ,de hogy is kéne tovább?
- Vigyél haza! Most! - Pördültem meg és gyilkos pillantást lövelltem hozzá,. - Innentől én vagyok a főnök. - Most őszintén. Csurom víz vagyok. Mit is kéne csinálnom? Várni a napot ,hogy megszárítson? Vagy levetkőzni? Mindegyik frappáns ötlet. - Vagy ,akkor várom a ruhákat amiket most hozol ide nekem. - Kezeimet csípőre vágtam ,lábaimmal pedig dobolni kezdtem a taposót. Szemeimmel pólómra pillantottam. Oh de remek. Miért is vettem én fehér pólót? Megvan a törölköző helye. - Szépen körbetekertem ,hogy addig se tudjon gyönyörködni ,se a hasamban ,se a melltartómba. Rémes. A törölköző helye viszont megvan.Csak találkozzak Lorával....
- Nem látom ,hogy elindultál volna. - Támaszkodtam a ház falának...

Jayden

- Nem unod még? - kérdeztem egy megvető pillantás kíséretében, és közelebb úsztam hozzá. Hát lehet, hogy ezt nem kellett volna, hiszen nagy erőkkel nekem ugrott és mint egy idegbeteg nő az elmegyógyintézetből, úgy vetette rám magát. Én komolyan nem értem, mit tettem ellene, amiért ennyire gyűlölnie kell. Arról meg aztán főleg nem tehetek, hogy csak fele annyira tökéletes, mint én.

- Miért beszélsz mindig többesszámban? Egy kicsit örülhetnél, hogy veled töltöm az estét. Nem kellene fennhangon üvöltöznöd a szánalmas véleményedet. Ennyit erről, most pedig hagyd abba ezt a rúg-kapálózást - parancsoltam rá erőteljesen, de mivel nem úgy látszott, mint aki meg is teszi, muszáj voltam lefogni, mielőtt bármelyik testrészemben is kárt tenne. 

- Figyelj, felejtsük el, ami eddig történt. Öntsünk tiszta vizet a pohárba - szólaltam meg pár percnyi csend után. Valahogy úgyis el fogom érni, hogy Samantha úgy ugráljon, ahogy én fütyülök és akkor végre a lelkébe taposhatok. Csak addig még rengeteget kell dolgoznom. Jobb is lesz, ha minél hamarabb neki látok, különben nyugdíjas leszek, mire végre normálisan fog velem váltani két szót. Na, akkor mutassuk meg azt a főnyeremény Jaydent, akiért bomlanak a csajok. Elengedtem két kezét, majd kipattantam a vízből és felé nyújtottam kezem, hogy segíthessek kiszállni neki a vízből. 

Még szerencse, hogy Chad mindenre gondolt és tett ki törülközőket. Az egyiket a lány felé dobtam, másikat pedig csípőm köré csavartam. 

- Bocsi a ruháidért - vágtam sajnálkozó képet, persze egyáltalán nem sajnáltam, hogy a fehér pólója csupa víz lett... 

Samantha

- Épp az előbb mondtad ,hogy vár rád egy lány. Biztosra veszem ,hogy jobban örülne a társaságodnak mint én. Akkor miért is nem vele vagy? - Duzzogtam . Számat lebiggyesztettem ,kezeimet pedig keresztbe fontam magam előtt. Tudom kissé kislányos volt ,de ez nagy szokásom . A hisztim... Azért annyira nem vagyok ám hisztis. Csak egy kicsit nagyon.
- Éjfélig? Hát te megzizzentél. Most komolyan unatkozzak és szenvedjek egyszerre a te társaságodba? Felejtsd el. - Ripakodtam kissé rá. ez teljesen hülyének néz? Mert már ez is kezd idegesíteni.
- Arról nem volt szó ,hogy nem verhetlek érte agyon! - Tényleg nem. Szóval erre nem kötelezhet. J hoppá ,ha kéri akkor de. "Fúúú ,Den ha tudnád miket teszek meg érted...Téged is kiheréllek. "De éppen gondolatom közepén tartottam ,mikor éreztem ,hogy egyszerűen felkap.
- Neeem...Nem. Nem. - Sikítottam és ütöttem, karmoltam, rúgtam ahol csak tudtam. - Mosolyogjon a tudod kid... Na az majd mosolyog. - Dühöngtem ,de már esélyem sem volt. Megverem. Már huppantam is a vízbe.
Amikor felbukkantam a vízbe arcom ,szemem szerintem még szikrázott a merő gyűlölettől és dühömtől. Búval bélelt? Majd én megmutatom mi a búval bélelt... Attól félek hát. A mai nap folyamán is úgy megkedveltem ,hogy az csak na.
- Utállak. - Szabályosan nekiugrottam és ütöttem ,mint aki megkergült ,de azért jól esett. - Miért akarsz vicces lenni mikor senki se kíváncsi rád? - Az már majdnem csak ,hogy hisztérikus volt. Hát én is megbolondultam...

Jayden

Semmi kedvem nem volt végig hallgatni ahogy szerény személyemet ócsárólja, így lebuktam a víz alá és párszor körbe úsztam a medencébe. Mikor azonban menni készült oda úsztam elé, majd karjaimra támaszkodva kimásztam a vízből és elé sétáltam.
- Én elég gyakran vagyok kedves. De ha te most haza mennél én unatkoznék. És különben is, miért vagy benne biztos, hogy ennyivel beértem a mai estét? - vontam fel kérdőn szemöldököm, majd észrevétlenül még közelebb léptem hozzá.
- Legalább éjfélig itt kell maradnod, különben esélytelen, hogy megjelenjek azon a keddi vacsorán. És ha jól látom az órádon, még csak fél tizenegy van. Minimum még másfél órát el kell töltened a társaságomban - magyaráztam nyugodt hangon, majd felkaptam és visszasétáltam vele a medencéhez.
- És ez alatt az idő alatt köteles vagy minden parancsomat teljesíteni és zokszó nélkül tűrni, amit teszek veled, ha elfelejtetted volna a kis fogadásunkat - vigyorogtam gunyorosan. - Most addig mosolyogj édesem - Pár perc múlva már a vízben landolt én pedig a partról vigyorogtam rá elégedetten.
- Látod milyen rendes vagyok? Megengedtem, hogy ruhában fürödj.
Én is beugrottam ismét a vízbe, majd mellé úsztam.
- Ne legyél már ilyen búval bélelt - biggyesztettem le ajkaimat, ahogy megláttam arcát. - Tudod, hogy úgysem engedlek el. Miért nem élvezed kicsit? Vagy talán félsz? Hogy ha megpróbálsz megismerni, meg kedvelnél? - Na jó, ezt viccnek szántam, de abban a sok nyálas szarban amit a tévében adnak, a főszereplő csajszi mindig sírva magyarázza el a pasiknak, hogy nem tudja szeretni, mert fél a csalódástól. Szerencsétlenek.

Samantha

- Még ,hogy neked nincs? Szerintem fussunk ,mert mindjárt leszakad az ég. - Kezdtem színészi köhögésbe. most komolyan ,hogy képes ekkora idiótaságot mondani? Több millió van neki. Egy egész életen át lehetne sorolni és akkor mer olyat mondani ,hogy nincs. Hah.
- Valóban. Tökéletesen egy gerinctelen patkány ,vagy és vannak emberek akiknek pozitív kisugárzásuk van ,ezek ütköznek a te negatív undorságoddal. - Bólogattam és nem is érdekelt ,hogy párhuzamosan beszélek vele. - Azon még nem gondolkodtál ,hogy esetleg félnek tőled? Hogy rájuk zúdítanád a hepatitist, vagy ilyesmit? - Kérdeztem gúnyosan. Most már kezd betelni a pohár. Még mindig nem értem miért is kellene elájulnom tőle. Semmi különleges nincs rajta, az egóján kívül. Mert az csodálatos nagyságú.
- Hú de vicces vagy. Mellesleg nem szándékozom veled egy vízben lenni ,mert kitudja milyen hív vírusokat ,meg ilyeneket terjesztesz. - Ráztam fejem és kezeimmel egy x-et alkottam.
- Maximum a borzalomtól ájulnék bele a vízbe, de ha rád néznék szerintem menten szörnyethalnék. - Szóltam és az újságtartóból elővettem pár papírlapot és inkább azokat elemeztem ,mint a suli Mr.Seggfejének a produkcióját néztem volna.
- Figyelj. Legyél egyszer életedbe kedves és engedj haza jó? De a keddet el ne felejtsd. - Álltam fel és vártam válaszát. remélem megunta már a nyaggatásom...

Jayden

Ez neki minden? De most komolyan. Legalább egy fél órás remekbe szabott előadást vártam volna az életéről.
- Negatív tulajdonságom egyértelműen nincs - vágtam rá magabiztosan és szám is rögtön önelégült vigyorba futott. - Nekem minden tulajdonságom tökéletes és hibátlan. Másoknak vannak olyan vonásai, melyek ellentétbe ütköznek az én perfekcionista énemmel, ezáltal ellenszenvessé válhatok számukra. De arról sem tehetek, hogy valaki féltékeny rám és ezért aztán ki nem állhat. Ha valaki annyira alacsony inteligencia hányadossal rendelkezik, hogy nem ismeri fel a tökéletességet, az a későbbiekben bánhatja. Meg különben is... rajtad kívül ki az, aki nem bír? Ezért aztán még soha nem kellett elgondolkoznom azon, hogy mik a negatív tulajdonságaim, meg hát azért mert bárhogy is próbálkoznék, nem sikerülne - küldtem a lány felé egy diadalmas vigyort, hiszen tényleg ez volt az igazság. Egy biztos. Világéletemben hideg vérű ember voltam, nem igazán lehetett kihozni a sodromból. Ezért aztán a hangszínem is annyira nyugodt, és magabiztosságot sugárzó, hogy ez néhány embert megrémíthet.
- Van nálad fürdőruha? Vagy szeretnéd itt is megmutatni, hogy meztelenül szoktál fürdeni? - kérdeztem egy kaján vigyorral, majd felpattantam a napozóágyról és elkezdtem kigombolni fehér ingemet. - Ne aggódj, láttam már elég meztelen csajt, nem fogok ájuldozni. De lehet, hogy neked nem ártana eltakarni a szemeidet, amíg be nem szállok a medencébe, nehogy a kidolgozott felsőtestem miatt beleájulj a medencébe - kacsintottam rá, majd nem zavartatva magam kiengedtem övemet és a medence széléhez sétáltam.
- Szóval? Segítsek beszállni vagy magadtól is menni fog? - kérdetem pimaszul vigyorogva a lányt, majd összedörzsöltem tenyereimet és utána fejest ugrottam a vízbe.

Samantha

Ja, hogy ez arra vonatkozott? Hát már mindegy. Amúgy sincsen semmi köze a nemi életemhez. Nem tudom miért kellene neki beszámolnom ilyenekről. Ha szűz vagyok ,az vagyok, ha meg nem ,akkor meg nem. Felhorkantam párszor szavaira. Az én életembe nem izgalmat ,hanem szint visz. A feketét. De jó, árgus szemekkel figyeli minden lépésem. Erről még nem is tudtam. És még mindig nem tudtam meg, hogy miért szereti ha szenvedek. Csak tátogtam és meg se tudtam szólalni befejező szavaira. Istenem, miért kell a pasiknak mindent félreérteni és átformálni kedvezőbb jelentésre? Azért szép. Végre választ kaptam. Hát bevallom őszintén semmit se javított a szememben.
- Hát pedig bele kell nyugodnod ,hogy én életed végéig gyűlölni foglak. - Na jó a "gyűlölni" szóval talán túl léptem a célon ,de most nem bántam. Legalább nyomatékos. Meséljek magamról? Ez mióta kérdés? Na mindegy. Aztán mit mondjak?
- Rendben... Szőke hajam van, zöldeskék szemem. ennyi. - Vontam meg vállam. Hát de most mit kellene mondanom? - Na jó. Szeretek általában a háttérben lenni ,de ott uralkodni és jól érezni magam. Soha nem akartam népszerű lenni és nem is nagyon szimpatizálok az egoista vadbarmokkal. Kedvenc könyvem az Evermore ,filmem az talán nincs. És zenét se tudnék konkrétan megnevezni. Elég lesz ,vagy esetleg meséljem még el ,hogy meztelenül szoktam fürdeni? - Fúrtam csillogó szemeibe enyémeket. Mit kellene tőle kérdeznem?
- Mik a legfőbb gyengeségeid ,vagy szerinted a negatív tulajdonságaid? Száznál megállhatsz, nem akarok itt ülni egész évben . - Gúnyolódtam. Ha valamije, akkor negatív tulajdonsága ,az van tömérdek...

Jayden

- És még azt hittem szűz vagy - csettintettem csalódottan nyelvemmel, majd figyeltem kérdését. - Ilyet se kérdeztek még tőlem. Én általában az a személy vagyok, aki egy kis izgalmat visz a nők hétköznepjaiba, és beragyogom az estéjiket. Nem értem miért jó neked, hogy folyamatosan sértegetsz. De fogalmazzuk át egy kissé sértő kérdésed. Az érdekel miért járkálok a nyomodban? Miért nem hagylak békén? Miért figyelem árgús szemekkel minden lépésed? Miért nem hagyom, hogy egyedül legyél? - Na jó eltúloztam így a végére. - Nem kell aggodnod. Semmi különöset nem akarok tőled. Úgy hogy a kijelentésed, miszerint senki nem kíván annyira mélyre, mint Te, csak a te kis piszkos fantáziádban jelent meg. Nem akarlak én megrontani - magyaráztam lenézően a lánynak és muszáj voltam gunyoros félmosolyra húzni számat. - El se akarom képzelni, mit kapnék az unokahúgomtól, ha összettörném az egyik barátnője pici szívét. Nem szeretem, ha a történtek ismétlik egymást. De az egyetlen dolog, amiért ennyire belefojtam mostanában a magánéletedbe, nem más, minthogy növelni szeretném a népszerűség indexemet az iskolában. Nincs szükségem egyetlen szürke egérre sem, aki ellentétes nézeteket táplál velem szemben és mindenféle borzalmas dolgot feltételez rólam - vallottam be neki az igazságot, majd a kérdésén gondolkoztam. 

- Mesélj magadról - szegeztem neki a kijelentést, majd lábaimat keresztbe tettem egymáson. - Mindent tudni akarok. 

Samantha

- Ha még egyszer kimondasz valami becézést kiheréllek. - Szűrtem fogaim között ,miközben mosolyra, jobban mondva vicsorra húztam ajkaimat. Bellül forrtam a dühtől. Főleg most ,hogy közelebb húzott magához. Ezért nem meki, de még 5 csillagos étterem sem éri meg, maximum ha ő fizet.
- Vajon annyira mélyre kívánnak ,mint én téged? Biztosan nem. Mellesleg biztos lehetsz benne ,hogy akkora örömmel vágnám el a torkod ,hogy el sem tudnád képzelni. - Küldtem felé egy mosolyt. Se gúny ,semmi. egy igazi mosol volt. Mióta is érdemli meg? Soha óta?
- Remek. Figyelj én megértelek ,ha most felmész. Sőt úgy felpörgetném a bulit ,csak ment. - Na most már azért felé küldtem bunkó nézésem ,de mikor megéreztem ,hogy keze lejjebb csúszik. Oké ,most herélem ki. Egy erélyes mozdulattal megfogtam kézfejét és derekam fölé helyeztem. Mit képzel ez magáról?
- Mi semmit nem fogunk kipróbálni együtt. Ma talán, de holna.. illetve kedd estétől mi nem ismerjük egymást. Elkerüljük egymást az iskolába és ha netalántán megpillantjuk a másikat, akkor direkt a másik irányba indulunk. - Szögeztem le. De úgysem fog így történni. ő ennyire nem tud rendes lenni. Becsukta az ajtót. Végre. Itt senki sem lát minket. De azért érdekelne hova tűnt Lora és Den.
- De leülök. - Szóltam és megfogtam a mellette lévő szák háttámláját és a követ karistolva ,de a terasz másik felére húztam ,hogy a lehető legmesszebb legyek tőle.
- Kérdezz felelek? Jól van. - Na nem mintha repesnék az ötletért ,de mivel unatkozok ,haza pedig nem mehetek ,ezért nincs más választásom. Ilyen hülye kérdést. Mit érdekli őt ,hogy én hány sráccal jártam? Amúgy sem sok a szám.
- Néggyel. - Mondtam neki félvállról. - Én jövök. Neked miért is jó pontosan megkeseríteni az életem? - ez úgy kicsúszott. Kérdezhettem volna cikibbet is ,de ez jött...

Jayden

Ismét közelebb a célomhoz. Nem értem Samanthanak miért kell ennyire küzdenie ellenem. Semmi esélye. 

- Mosolyogj, édes - eresztettem meg felé egy gonosz vigyort, majd ahogy kezét vállamra tette és óvatosan ide-oda kezdett ringatózni, átfontam karjaimat vékony derekán és olyan közel húztam magamhoz, hogy övem hasát súrolta. 

- Tudod te, hogy ebben a percben hány lány írigykedik rád? És hogy mennyien kívánnak most a föld alá? Ilyenkor szoktam elképzelni, hogy némelyik libának milyen kínzási módszerek juthatnak az eszébe - csóváltam meg fejemet. - És miattad, egy lány fent vár rám az egyik emeleti szobában, valószínűleg teljesen meztelenül. Szerintem most már meg kellene köszönnöd, hogy mennyi mindent hagytam ott miattad - küldtem felé egy gunyoros vigyort, és egyik kezemet lejjebb csúsztattam derekáról a fenekére. 

- Ne aggódj én az életem minden percét élvezem. Ne izgasd magad miattam. De kár lenne ha megölnél. Sok mindent nem tudnánk kipróbálni együtt. 

- Mit szólnál ha kimennénk? Itt túl sokan vannak és így nem lehet beszélgetni - húztam az udvar felé a lányt. Mindenki bent volt, így nem kellett azon izgulnunk, hogy bárki is megzavarná az esténket. Valószínűleg már mindenki tajrészeg odabent, így örülnek ha találnak maguknak egy négyzetméternyi helyet, amit telibe hányhatnak. Gusztusos. A bárpultról elemeltem egy üveg Martinit, és két poharat, majd visszasétáltam az udvarra és bezártam kívülről a teraszajtót. A zene még így is kihallattszódott, de itt már egymást hangját is lehetett hallani. Sam kezébe nyomtam a poharát, majd színűltig töltöttem, ahogy sajátomat is. Leültem a napozó ágyra, majd kényelembe helyeztem magam és a lány élénken csillogó szemeit kezdtem fürkészni. 

- Nem ülsz le? Vagy felőlem végig állhatod az egész éjszakát, de szerintem az fárasztó lesz - köptem gunyorosan. - Mit szólnál egy kis kérdezz felelek-hez? Én kezdek. Hány pasival volt már ezidáig dolgod? 

Samantha

- Parancsaid? Hiába vannak. Itt süket fülekre találsz ilyen téren. - Szóltam a srácnak. Miért kell ennek már megint átfogalmazni azokat ,amiket én állítok elő. Mert ő olyan kis minden lébe kanál ,kibírhatatlan idióta. - Ne...- Kezdtem bele ,de megragadta kezem. Amilyen gyorsan tudtam rántottam is el a kezem ,de késő volt. Megvolt az alku. A francba. Miért kell nekem mindig betartanom az ígéretem? Na mindegy. Kibírjuk. Úgyse lesz semmi komoly. Ha pedig mégis ,hát még mindig ott a kilépés. De Den ki fog ugrani a bőréből ha meglátja a vacsoránál Jaydent. Persze okot nem mondok neki.
- Jól van. De normálisan ,mert kilépek. - Húztam undorra számat. Minek mentem én ebbe bele? Előre bűzlik az egész.
- Koldulni? Hol élsz te, most őszintén? - Ráztam meg fejem és kimeresztettem gyönyörű szemeimet. Táncolni akar? Hát legyen. Először és utoljára. Megráztam magam ,mintha a hideg rázott volna ki, de valójában az undor csapott ki. Ahogy megfogta kezem ,olyan rossz érzés volt. Most komolyan vele kell táncolnom? Szörnyű. És még ez a lassú szám is. Meghalok.
- Fúj... - Vágtam egyféle arcot biztos mikor mind a többi pár kissé magamhoz húztam ,de azért maradt testünk között egy jó tíz centi távolság.
- Élvezd ki, mert a randitok után meghalsz. - Súgtam fülébe, vagy inkább mondtam ,mert a súgást a zene közben úgysem értette volna...

Jayden

A poharam alján megbúvó néhány cseppnyi alkoholt körkörös mozdulatokkal oszlattam szét az üvegpohár vékony falán, majd mielőtt az utolsó csepp is visszafolyhatott volna az aljában összegyűlt alkohol tengerbe, kiürítettem poharamat. Hogy ez milyen jó játék. 

- Ugyse mehetsz el egyedül. Anyuciék még a végén pánikba esnének, hogy a kicsi lányuk egyedül indult haza és a csúnya gonosz bácsik elkapták az utcán. Tudod, ez itt Amerika, ha nem tűnt volna még fel. Az ilyen magadfajta lánykák vesztő helye... - magyaráztam a lánynak, és megtámaszkodtam a bárpulton. 

- Igazad van. Te más vagy... - suttogtam rekedtes hangon és végig szemeit fürkésztem. 

Elgondolkozva hallgattam végig a lány ajánlatát. Már csak azt nem tudtam ebben, hol a csapda? Egy biztos, utálom a fear dolgokat. Mindenkinek azt kell tennie, amit én akarok, de nekem ezért miért kellene bármit is csinálnom viszonzásul? Ez teljesen egy oldalú dolog. 

- Nekem nem kéréseim vannak, hanem parancsaim - kacagtam fel ördögien és közelebb sétáltam hozzá. Egyik kezemet előre nyújtottam. - Az egész este folyamán azt teszed, amit én mondok, cserébe, beugrok a Mekibe Deniel haverkáddal. Áll az alku? - vontam fel kérdőn tekintetemet. Természetesen válaszát meg sem várva fogtam meg a kezét. - Persze, ha bármelyik kérésemet nem úgy teljesíted, ahogy én azt kérem, akkor rögtön felbomlik a kis egyezségünk és mehetsz az utca szélére koldulni a havercsákóddal. Most pedig, kezdjük azzal, hogy táncolsz velem - vigyorogtam rá diadalittasan, majd kivettem a poharát kezéből és a pultra tettem. A táncoló párok közé vezettem és szembe fordultam vele. Pechére pont egy lassú szám következett. De ennyivel úgysem fogja megúszni az estét...

Samantha

Hajj Istenem. Hol van ez az Istencsapása? gyalog fogok hazamenni ,ha két percen belül nem lesz itt. Abból pedig semmi köszönet nem lesz. Éppen fordultam volna körbe ,hogy végignézzem még egyszer a szobát ,nem bújik e el a sarokba ,vagy ilyesmi mikor egy kék szempárral találtam szembe magam. Majdnem kitituláltam ,hogy szép szemek ,de rá kellett jönnöm a tulajdonosa nem érdemli meg ,hogy egyetlen szép jelzőt is csak felé hajítsak. Inkább egy bicskát kéne. Hogy szépen fejbe találja.
- Miért mit is akartál? - Kérdeztem unottan ,miközben körbepillantottam a szobában. - Már ne is haragudjál, de én idejöttem és rögtön távozni is fogok ,csak tudnám hol van Seth... - Inkább úgy tettem mintha még mindig a szobát kémlelném ,csak hogy addig se kelljen ránéznem.
- Se... Igazad van ,adj valami alkoholosat. - Ez hirtelen jött és ugyan ilyen hirtelen el is vettem tőle poharamat. Egyszer én is lazíthatok.
- Hát bekaphatod. amúgy meg történetesen ide öltöztem. Miért kéne nekem ugyanúgy öltöznöm mint a suli kurváinak akik ide hivatalosak? - Kérdeztem és belekortyoltam az italomban. Közben eszembe jutott egy apró ,mégis létfontosságú és kínzó dolog.
- Figyelj Jayden... Lenne egy kérdésem... - Kezdtem és egy újat kortyoltam italomba. - Mit szólnál egy kompromisszumhoz? - Ehhez muszáj volt még egy korty. - Dennek, tudod a haveromnak kedden lesz a születésnapja... - Kezdtem ,de nem is tudtam ,hogyan kellene folytatnom. - Megtennéd ,hogy vele vacsorázol? - Kérdeztem villámgyorsan. - És ha ezt megtennéd, akkor lehetne egy kérésed hozzám. - Igen kérése az lehet, de ,hogy meg nem teszem az is biztos. Olyat amúgy se mondtam ,hogy meg is tenném. - Meg lehet bennem bízni. Na mit szólsz? - Kortyoltam ismét és az üres poharat a pultra tettem. Meg lehet bennem bízni ,ha valamit mondok akkor betartom. De itt semmit se mondtam...

Jayden

A bejáratiajtóval szemben húzódó üres falszakasznak vetettem hanyagul hátamat, és hagytam, hogy Sarah az ingem gombjaival játszon. Kezemben egy pohár itallal, megkövülten figyeltem a belépőket és a hangosan üvöltő zene ellenére is füleltem a csengő jellegzetesen irritáló hangját. Sarah csöppet sem zavartatta magát annak ellenére, hogy legalább egy tucatnyian nézték ténykedését. Mondjuk, ha én is annyit ittam volna mint ő, lehet, engem sem nagyon érdekelt volna, hogy hányan vannak körülöttünk. De így... hagy csinálja. Lassan úgyis dobnom kellene. Kezd zavarni a stílusa, főleg hogy az utóbbi időben jobb dolga sincs, mint engem nyaggatni a hülye kérdéseivel. Az időérzékem megszűnt, a zene őrült ritmusa lüktetett fülemben. Hamarosan azonban megszólalt a csengő, és Chad már rohant is ajtót nyitni. Tudtam, hogy Lora ügyes kislány, nem kellett csalódnom. Vigyorogva figyeltem, ahogy behúzza maga után Samanthat. Valószínűleg már ő is rájött, hogy ha Chadnél van a buli, akkor az én jelenlétemre is számítani kell. 

- Sarah, menj fel az egyik hálószobába. Nem sokára ott vagyok. Addig kezdj magaddal valamit - mondtam monoton hangon a lánynak, de végig Lora és Samantha párosát fixíroztam. Az egyetlen zavaró tényező Deniel volt. Nem is értem minek kellett elhozni. Lora tudja, hogy utálom. Folyamatosan követ és a seggemet bámulja. Undorító. Samantha különvált unokahúgomtól és a meleg gyerektől, így kiürítettem poharam majd hosszú léptekkel átszeltem a köztünk lévő távolságot. Ahogy megálltam előtte, gunyoros vigyorra húztam ajkaimat.

- Nocsak, Wendson. Téged is lehet látni? Látod, mindig elérem amit akarok - mértem végig elégedetten. - Közös programunk van egész estére. Aki egyszer ide bejött, az hajnalig el sem mehet. De ne aggódj, teszek róla, hogy élvezd a bulit - magyaráztam önelégült arcot vágva. 

- Mit iszol? Bambit? Vagy merész vagy és kimersz próbálni valami alkohol tartalmó italt is? - Választ sem várva léptem a bárpulthoz és kértem magunknak egy-egy koktélt.

- Még a ruhádat is megdícsérném, ha nem éppen a kosármeccshez öltöztél volna. De arról már lemaradtál - röhögtem gúnyosan, majd a kezébe nyomtam az italját. 

Samantha

- Én fel vagyok öltözve. Így megyek. - Szóltam ,de hangomban nem volt semmi gúny vagy ilyesmi. Csupán egy sima válasz volt. Hátrapillantottam ,hogy megnézzem Den jön e már ,de rá kellett jönnöm ,hogy már rég kilépett az ajtón. Ez átment rajtam ,vagy én aludtam be? Na mindegy ,nem érdekes.
- Köszönöm Lora. Neked is jól áll a rucid. - Hallottam a beszélgetésüket és vigyorogva csuktam be az ajtónkat. Bepattantam Damien mellé és végig sáljával szórakoztam az autóban. A címre amit Lora mondott a sofőrnek ,kuncogást váltott ki a mellettem ülő fiúból. Nem kérdeztem rá mit nevet csak elgondolkodtam. Seth azt mondta az egyik haverjánál lesz a buli. De a cím nálam semmit se jelentett. Habár ha visszagondolok, senki sem volt hajlandó elmondani nekem ,hogy kinél lesz a buli. Mindenki csak elterelte a dolgokat. Valami itt bűzlik.
Mikor kiszálltunk a kocsiból szemem rögtön a postaládára szegeződött amin ló nevekkel ki volt írva a csalás vezetékneve akiknél a buli van. Rögtön leesett hol is vagyunk. Arcom nyugodt vonásait felváltották a harag szikrái. Miért is kell nekem az iskola második patkányához jönnöm buliba? Nem mehetnénk inkább valami normális helyre? Én ide nem fogok bemenni. Most már csak az a gond ,hogy Lora tolt Den pedig húzott a ház felé. De imádom a barátaimat.
- Én nem megyek be... - Sikkantottam fel mint egy kislány aki nem akar menni az óvodába, de persze választásom sem volt. Mire sikerült kitépnem kezeimet Denéiből ,már bent voltunk. Durcásan néztem a két vigyorgóra.
- Elmondhatnátok ,hogy miért is kell nekem itt lennem. - Fontam keresztbe melleim előtt karjaim ,lábammal pedig a padlón doboltam.
- Lora nem keressük meg Jayt? - Csillant fel Daniel szeme.
- Oké, ti megkeresitek én meg hazavitetem magam. - Szóltam és már indultam is megkeresni a bátyámat. Na, nem mintha hazavinne...

Lora

Sokáig forgolódtam a tükör előtt. Egyik ruha váltotta a másikat. De végül az összes a sarokban végezte. Komolyan mondom, fehérneműben fogok menni. Az mindenkinél el fogja érni a megfelelő hatást. Na jó, nem. Itt lenne az ideje találnom valami göncöt, mert fél órán belül ott kellene lennem Samanthaéknál, és én még mindig egy szál törölközőbe csavarva rohangálok a szobámban. Még szerencse, hogy már a sminkem és a hajam kész, külön szokásomhoz híven elkésnék. Újra áttúrtam a koktél ruha választékot, ami a gardróbomban volt felakasztva, majd úgydöntöttem, azt veszem fel, amelyik legelőször a kezembe kerül. Így történhetett, hogy egy fekete, széles "v" kivágású ruhára és egy ugyancsak fekete pántos szandálra esett a választásom. Miután elkészültem, gyorsan vállamra kaptam táskámat, és egy cetlire kiírtam anyáméknak, hogy majd jövök. Valószínűleg nem lesz itthon senki, még holnap reggel sem, de már megszokásból is kiírom, hogy hátha csoda történik és hazajönnek. De már nem láttam őket két hónapja. 

Hívtam egy taxit, így nem sokára már Samanthaék háza elé értem. Kopognom sem kellet, barátnőm már ott állt az ajtóban. 

- Sziasztok - köszöntöttem mosolyogva Denielt és Samet, majd barátnőmhöz fordultam. - Sam, te miért nem vagy kész? - mértem végig a lányt, de volt egy olyan érzésem, hogy ő így szándékozik jönni. Hát nekem mindegy. Nem is értem én miért nem valami lazább ruhát vettem fel. 

- Den, igazán jól áll a rózsaszín - bókoltam a srácnak, aki köztudottan istennek tartotta Jay-t. Mondjuk az egész iskola élt-érte. Kivétel természetesen Samnek. De hát, ha Jayden ilyen erővel nyomul a csajra... az ő ellenállása is meg fog törni. Mit fogok kapni, ha kiderül, hogy Jay is ott lesz... el se akarom képzelni. 

- Na, mehetünk? - kérdeztem, majd már indultam is vissza a taxihoz, amivel tovább indultunk Chadékhez. Reméltem, hogy a címből még egyikük sem jött rá, hogy hová is megyünk. Elég leszek ott magyarázkodni. 

- Megérkeztünk - sóhajtottam egyet, mikor kiszálltam a járműből és elindultam befelé. Az ajtómelletti táblán már tökéletesen kivehető volt a "Brooks" vezetéknév. A saját osztálytársa nevét, pedig valószínűleg már felismeri. De ha ez elkerülte figyelmüket, az ajtót nyitó Chadet már egészen biztosan felismerték mind ketten. 

- Hellosztok - köszöntött minket szélesen vigyorogva a szőke srác, aki valószínűleg már most többet ivott, mint amennyit én fogok egész este alatt magamba tölteni. - Örülök, hogy végre jöttek csajok is - mereszgette szemeit, Chad és leplezetlenül a dekoltázsomat bámulta. Perverz idióta. De azért bírom. 

- Szia Chad. Elhoztam Dent és Samet. Gondolom nem kell bemutatnom őket - magyaráztam a fiúnak, majd Samet magam előtt belökdöstem, mielőtt eszébejutna lelépni. És akkor feleslegesen jöttem el én is. 

- Érezzétek jól magatokat. Jay is itt van - mondta még búcsúzóul, majd elveszett a tömegben. Király. Ezt nagyon be kellett nyögnie. - Iszunk valamit? Aztán szétnézünk - húztam magam után Samet. 


Lora ruhája

Samantha

Bárhogyan forgolódtam a tükör előtt ,sehogyan nem tudtam elfogadni ezt a borzadványt ,amit mások ruhának neveznek. Másokon sem tetszene ,nem hogy rajtam. Felül szinte megfolyt a szorítástól, lent pedig fidres-fodros -undormányos. Szörnyű. Még ez a rikító piros színe. Én ebbe nem megyek sehova. Még az ablak, vagy az ajtó közelébe sem. Félő valaki meglát. Nem hiába van már tavaly nyár óta a szekrényem leghátuljába eldugva. Még akkor sem voltam hajlandó felpróbálni. Még az sem érdekelt ,hogy anyát megsértettem vele. Majd odaadom a húgomnak ha ekkora lesz a mérete. De most azonnal leveszem.
- Na így pompás. - Fordultam egyet ,miután átöltöztem. Nem fog érdekelni ,hogy mindenki koktl ruhában lesz. Én megyek farmarba, egy edzőcipőbe ,és egy sima pólóba, meg talán fölé veszek egy pulcsit. El sem akarnék menni. De sajnos megígértem Lorának.
- Jössz vagy nem? - Hallottam lentről Seth ordítását.
- Lorával és Dennel megyek. - Kiabáltam le és már hallottam is ahogyan bevágódik a bejárati ajtó és pár perc múlva beindul furgonja motorja. Én még megigazítottam ezüstösen csillogó gyűrűmet ,amit már vagy egy éve le sem vettem ujjamról ,felkaptam táskámat és lerohantam az ajtóhoz, mivel valakinek az ujja éppen most tapadt a csengőnkre.
- Még mindig nem értem mi ez a divatellenes cucc. Miért kell neked minden ellen lenni? - Lépett be kioktatóan Den a nappalinkba ,majd fáradtan ledobta magát a kanapéra. Ő mit viselt? Egy fekete farmert, egy rózsaszín inget ,körömcipőt és egy női divat sálat. Örökké Isteníteni fogom azért mert képes bevallani az egész világnak nézeteit.
- Milyen csend van. - Állapította meg.
- Anyáék vásárolni vannak, Seth pedig már elment. - Hát igen nálunk a csend ritka alkalmak egyike. Késő, anyám kocsija éppen most fordult be a felhajtóra. - Miért jár mindig a szád? - Mosolyogtam Daniellre.
- Samantha szívem segítenél? - Hallottam anyám hangját, aki meg sem várva válaszom a kezembe nyomott egy halom zacskót, húgom pedig kis híján fellökött. Csak anyától tűröm el ,hogy Samanthának hívjon ,senki másnak.
- Itt van Lora! - Hallottam Den hangját és már ugrottam is az ajtóba.
- Szia. - Szóltam kicsit cinikusan ahogy felmértem a lányt....

Jayden & Lora

Az ölemben landoló galacsint meg se próbáltam szétnyitni, a lány arcáról is tökéletesen letudtam olvasni, hogy a válasza, mindenféle kapcsolat létesítére, ami velem kapcsolatos: nem. Most kell, hogy okos legyek. Össze kell spanolnom a haverjaival. Majd rajtuk keresztül ő is megenyhül. 

- El ne felejtsd, hogy ma házibuli nálunk. Ne merj késni - kiáltott még vissza Chad, aki már megint Kate elől menekült. Miután sikeresen felébredtem, összeszedtem cuccaimat és elindultam a kocsim felé, hogy haza menjek. Fárasztó volt a mai napom. És a péntek estékre rá kell pihennem. 

- Jayden cicaaaaa - hallottam meg egy számomra rettentően irritáló női nyarvogó hangot, valahonnan a folyosó másik végéből. Csak ne Sarah legyen, csak ne Sarah legyen, csak ne Sarah legyen. Lassan hátra fordultam, majd gunyorosan vigyorgó unokahúgommal találtam szembe magam. Arcizmaim ismét elernyedtek és számról is letöröltem az álvigyort. Hát ilyen mikor az ember megkönnyebbül.

- Nem volt vicces - jegyeztem meg durcásan, miközben szekrényemből átpakoltam hátizsákomba könyveimet. 

- Látnod kellett volna az arcodat - kacagott csilingelő hangján. 

- Jól van Lora, halljuk mit szeretnél - sóhajtottam megadóan. 

- Csak látni az iskola Egokirályát - nyújtotta ki pimaszul nyelvét, miközben tovább indultunk. - Miért nyomulsz te Samantha Wendsonra? - Na ez a kérdése meglepetten ért. Különben is, miért kell ilyeneket kérdeznie? Ja, meg van. Mert Ő Lora Hemsworth, az egyetlen, aki engem zavarba tud hozni és rendszerint ezt ki is használja. Szörnyű. De azért bírom, egyetlen hibája viszont, hogy barátkozik Wendsonnal. 

- Én csak növelni akarom az ismeretségi indexemet - jelentettem ki nemes egyszerűséggel. - Haza vigyelek?

- Nem kell. Maradok.

- Minek?

- Semmi közöd hozzá.

- Remek. Este?

- Még nem tudom. Na szia - Miért van az, hogy bármit kérdezek, nem tud egyértelmű válasszal szolgálni? Tényleg. Hogy milyen feledékeny vagyok ma. A francba, hiszen én magam mondtam éppen pár perce, hogy Wendson barátnője. Meg van az összekötő kapocs. 

- Lora, várj. Samanthaval találkoztok?

- Ha igen?

- Akkor mi lenne, ha ma elvinnéd bulizni? Tudod, Chad ma partyt rendez náluk. Te pedig meg vagy hívva. És nem ártana hoznod valakit - vigyorogtam rá elgondolkozva.

- Ez miért is lenne jó nekem?

- Mert mindenki tudja, hogy imádsz és segítessz nekem. 

- Mekkora egy szemét vagy... Egyszeri alkalom lesz.

- Imádlak - kócoltam össze Lora haját, majd sötétebbnél sötétebb tervekkel gondolataimban indultam haza. Jó lesz a mai este. 

Lora

Hah. Már megint azt hiszi, hogy minden úgy lesz ahogy ő akarja. A francba. Tényleg úgy lesz, mert én megyek Chadhez. És megígértem pár napja Samnek is, hogy a mai estén együtt csinálunk valamit. Ha pedig nem mondom el neki, hogy azon a bizonyos bulin, ahova ma megyünk ott lesz Jay is... akkor nem tettem semmi rosszat. Elméletileg. Különben is, nekem miért kellene tudnom, hogy Jayden is jön. Nem tudtam semmiről. 

- Szia Sam - köszöntöttem fülig érő vigyorral barátnőmet. - Kitaláltam mit csinálunk este. Lesz egy nagyon jó házibuli. Ismerem a házigazdát és nagyon jó fej. Elmehetnénk. Persze, ha nem tetszik lelépünk. Mit szólsz a programhoz?

Samantha

Ha még egyszer kiejti a száján ,hogy Samy cica ,vagy más szép jelzők, én Istenemre mondom ,hogy fejbe vágom. Mellesleg most komolyan ő tart nekem előadást arról ,hogy én vagyok túlságosan elszállva? Hát behalok. Kettőnk közül ő jár önmagától a magasba. Szavai pedig tökéletesen rá illenek. Lehetséges ,hogy magában beszélget? Mert engem nem igazán érdekel ahogyan önmagát hordja le. Legalább keresne valami kevésbé forgalmas helyet ,mint a folyosó és tárgyalgatna ott saját magával. Ez már beteges.

- Most magaddal beszélgettél? - Kérdeztem ,miközben elővettem szekrényemből matek könyvemet és a srác felé fordultam. Remek. Akkor most ő fejti ki rólam a véleményét. Annyira érdekel... Most már csak az érdekelne ,hogy a "nagyszájú" és a "szende" fogalom hol fér össze egymás mellett? Ja és akkor ott a "neveletlen" jelző. Az sem éppen a "szende" szó rokonértelmű alakja. De mindegy. Hiába kötnék bele úgysem értené meg. Szemeimet lecsukva és halántékom dörzsölve hallgattam semmit érő szavait. Mikor azonban felpillantottam még a lélegzetem is elállt. Feje ,az enyémtől, alig volt pár centire, teste pedig szinte az enyémhez simult, kezeivel pedig elzárt minden menekülő útvonalamat. Esélyem sem volt ,hogy eltoljam magamtól. Egyetlen egy fegyverem van ,amivel most gyönyörűségesen tudnék neki kínzó fájdalmakat okozni. A lábam. Tökéletesen célzok. És nem csak a szabadulásomra volna jó. Nem kellene azon aggódni ,hogy túl sok gyereke lenne, akik megszállnák a földet. Ha én most megteszem ,akkor még gondolni se mer a család alapításra. De inkább úgy döntöttem olyan picire húzom össze magam amennyire csak tudom, hogy minél messzebb legyen tőlem. Úgyis elmegy. Elvégre éppen most szólalt meg a csengő.
- Nagyon örülök neki ,hogy elmondtad ezeket. Sokat teszek a véleményedre. Nagyon köszönöm ,hogy most eltűnsz. - Szóltam neki gúnyosan ,miután kielemzett. Hát nagyon nem érdekel ki mit gondol. Amúgy se akarnék sosem népszerű patkány lenni mint ez az idióta. Maradok a magam ura és a barátaimé. Végre jó távol van, persze még mindig nem eléggé. Azt nem értem mi jó dolga van itt.
- Örülök neki ,akkor elemezgessetek sokat a haverkáiddal. - Szóltam a srácnak gúnyosan ,miközben még mindig nem mozdultam és a szekrényeknek támaszkodtam.
- Elérte... - Suttogtam ,de még én sem hallottam. Mégis csak a tökön rúgást kellett volna alkalmaznom. Sokkal viccesebb lett volna. De legalább elment. Jajj de matek lesz. Mindegy ott úgyis messze ül.

El fogok aludni. Legalább íratna valamit. De miért kell egyfolytában mondania? Úgysem ért senki belőle semmit. Fél másodpercenként az órát nézegettem ,a maradék időben pedig egy virágot firkálgattam az óraszám alá, mert csak azt kellett felírni. Mást nem, mert figyelni kéne. De mire ha semmit se értek? inkább nevezhetnénk "unjukhalálramagunkat" órának. És akkor csodálkozik ,hogy dolgozatnál mindenki írja a hülyeségeket. És ,hogy a harmadikos bátyám még nem tudja megszámolni az ujjait, de ez vonatkozik az összes emberkére körülöttem.
- Mi a... - Sikkantottam fel ,mikor valami a fejemnek csapódott. Ez már tényleg nem vicces. Ez nem fogja a visszautasítást. Rémes. Elolvastam a fecnit. Jól van ,menjen kosármeccsre ,csak legyen tőlem messze.

"Sok szerencsét neked és a homokos haverodnak is. Biztos jól fogtok szórakozni"

Véstem a gyűrött papírkára és egy undok vigyor kíséretében én is tökéletesen fejbe találtam. Egy jó nehéz követ kellett volna becsomagolni és azt vágni a fejéhez. "Hurrá!" Hallottam fár örömködést a csengő hallatára. Hurrá hát. Megyünk haza. Végre. Felpattantam ,felkaptam könyveimet és már indultam is. Nem is érdekelt a tanár papolása ,hogy tanuljunk a dolgozatra ,mert a félévinél koppanunk...

Jayden

- Samy cica, tisztázzuk a dolgokat - szólaltam meg tenyérbemászó hangomon. - Attól, hogy te teljesen el vagy szállva magadtól, pedig aztán nincs rajtad semmi olyan dolog, ami másoktól magasabbra emelne,  a külvilágnak egészen más a véleménye rólad. Semmi különleges nincs rajtad - köptem lenézően. - Nagyszájú, neveletlen, mélységes ízlésficamban szenvedő, szende szűznek titulált csaj vagy, az egész iskola szemében. - Minden szavamnál egyre közelebb sétáltam hozzá és ahogy utolsó mondat elhagyta számat, már a falra passzírozva állt, kezeimmel pedig satuként fogtam közre a törékeny lányt. - Kívülről meg? A hajad egy széna kazal, olyan fehér vagy, mint aki készül elájulni, a melleidet ezek a szúnyog csípések váltották fel, a segged lapos, a parfümödnek meg olyan a szaga, mint aki egész éjszaka a disznók között fetrengett. Rólad még ezt is eltudom képzelni... - húztam lenéző vigyorra számat, majd pár percig elgondolkozva beharaptam alsó ajkamat. - És ezt nem csak én gondolom így - suttogtam rekedtes, mély hangomon fülébe, majd ellöktem magam a faltól és pár lépést hátráltam. Nem értem miért kell ennek is ennyire nagy összhangban élnie magával. Abszolút el van tévedve. Még hogy Ő ellenállhatatlan, elbűvölő. Nézzen már szét az iskolában, ezer meg ezer jobb csaj van nála és képes ilyeneket állítani magáról. Itt egyedül én vagyok a tökéletes. Nem Wendson. 

- És már megint elértem, amit akartam - kacsintottam rá egy ravasz vigyor kíséretében, majd zsebre dugtam kezeimet és elindultam a matematika terembe. Meghallgatott. Akkor az már semmi nem lesz, hogy a délutánját velem töltse. Nem mintha annyira vágynék Miss Békaszáj társaságára, de ha ő szenved, már pedig szenvedni fog, akkor én élvezni fogom a helyzetet. Soha nem szoktam alulmaradni. És nem is most fogom elkezdeni... A matematika óránk szokásához híven dög unalom volt, én pedig azt sem tudtam hogy támasszam meg úgy a fejemet, hogy pár percen belül rá ne zuhanjon a tankönyvem lapjaira. Laposan pillantgattam a tábla felé, majd körbe járattam tekintetem az osztályon, egy bizonyos személyt keresve. Chad éppen magasról tett rá, hogy mit csinálok, ugyanis teljesen el volt ájulva a matek tanártól. Göndör szőke haj, hosszú lábak, kerek idomok... ez az idióta meg belezúgott. Szerintem azt se venné észre, ha éppen papír galacsint tömnék a szájába. Visszatérve Samanthához. Az előbb említett papírgalacsint nem Chad szájába tömtem, hanem megcímezve, Samanthához vágtam.

" Te, Wendson, remélem szereted a kosármeccseket. Délután játszik Los Angels és Boston csapata. Mi pedig ott leszünk."

Sötét pillantásommal a lányt tűntettem ki, majd elégedetten hátra dőltem és ahogy rám nézett  nyelvemmel megnyaltam alsó ajkamat... Nincs olyan amit ne kaphatnék meg.  

Samantha

- Ugyan már. Mind a ketten tudjuk ,hogy nekem van igazam. Miért lenne szükségünk holmi közvélemény kutatásra? Badarság. - Vágtam a fiúnak. Most őszintén, miért kellett elrontani a régen jó színvonalú iskolát, azzal ,hogy felvették ezt a nagyképű idiótát? Milyen szép is lenne ha az egész baráti társaságával elmenne jó messzire. Például a déli sarkra, ott úgy sincsenek emberek. Senkiben nem tudnának kárt okozni ,csak saját maguknak. Mennyivel könnyebb lenne az élet. Nem csak számomra, mindenki számára. De inkább nem kellene ennyire belemerülnöm vágyaimba ,mert félő elszomorodnék a valóságba ,hogy ő itt van éppen két méterre tőlem és éppen nekem beszél.
- Nem tudom te ,hogy vagy vele ,de nekem nagyon úgy tűnik ,hogy nem azért álltam fel ,hogy most visszaüljek. - Szóltam oda gúnyosan.
- Mióta is játszunk mi együtt? Mert nem emlékszem ,hogy elkezdtem volna egy ilyen badarságot. A másik ,meg ,hogy nem lenne kedvem veled bármit is közösen tenni. amihez pedig nincs kedvem azt egyszerűen nem teszem meg. Olyan könnyű felfogni. Nyugodtan megpróbálhatnád. - Fontam keresztbe karjaim melleim előtt és megforgattam szemeim. Mert megint nem sikerült befejeznie. Csak ,hogy senki ne mondhassa ,hogy nem próbáltam meg mindent, hogy javítson valamit a fejemben lévő véleményről ,amit róla alkottam ,megvártam volna ,hogy védekezik.De nem azt tette. Vajon honnan veszi azt ,hogy én kíváncsi vagyok arra ,mit csinál mikor tőlem jó távol van? Az a lényeg ,hogy addig se látom. A kicsapongó kalandjaira meg aligha vagyok kíváncsi.
- Szerintem én lemaradtam pár dolognál. Elmondanád nekem ,hogy mióta az a jobb ember aki több hancúrozásban vett részt? Mert nálam ez nagyon fordítva működik. Ugyanis az én véleményem szerint ,egy aljas féreg vagy, egy szemétláda patkány és egy idióta vadbarom. Meg egyéb gyönyörű jelzőket viselő egyéniség. Én pedig egy kedves, aranyos, elbűvölő, ellenállhatatlan, gyönyörű lány vagyok. Nézzük már meg az arányokat. - Tűrtem hátra egyik arany hajszálamat ,ami hibátlan bőrömet csiklandozta. Félreértés ne essék ,én nem vagyok elszállva magamtól, csupán mondanom kellett valamit magamról is. Rendben szerintem ennyi elég volt. Egyetlen szó nélkül pördültem meg és a pult felé indultam ,hogy visszaadhassam az ételnek nevezett valamicsodát ,ami a kék tálcámon mozgott. Jézus és én ezt ettem meg. Elszörnyedve adtam oda villámgyorsan a nőnek aki nyúlt érte ,majd ugyan ilyen gyorsasággal pördültem meg. Ez már megint itt van. Nyugodtan mehetne az egyik hülye liba után ,vagy éppen Denhez ,akinek éppen ebben a pillanatban csengettek be a testnevelés órájára. Nekem pedig matekom lesz. Matekom? Hála istennek matematikából egy csoportba kerültem Mr. Énvagyokavilágurával.
- Délután? Hát én megyek haza. Te pedig azt csinálsz amit akarsz. - Vontam vállam és célzásba vettem a matematika termet. De jó ,hogy a suli másik felén van. Imádom ezt a jó elrendezést.
- Csiszolni? Ugyan már. Elég jól lecsiszoltad már. Szerintem nem kéne tovább csinálnod ,mert még utat tőr a hányingerem és egypár dolog az édes pofikádba landolna. Többek között amit az előbb megettem. - Még mindig nem értem hol gazdaságos neki, én utálom, ő is utál engem ,akkor keressen más társaságot...

Jayden

Igen. Mindig ugyan ezekkel a szavakkal adja elő magát. Kilógok az univerzumból... nem tudok mit felmutatni... ja és ki ne hagyjam, hogy szerinte szar alak vagyok. Borzalmasan rossz emberismerő. 

- Csak a te kedvedért fogok egyszer közvélemény kutatást végezni - mosolyogtam még mindig töretlenül és hangom is nyugodtan csengett. Tőle már rég megszoktam ezeket a szavakat. Nem mintha mástól túlságosan is szívenütött volna bármiféle negatív kritika. Néztem ahogy feláll, majd indulni készül. Hát nehogy már ennyivel megússza a mai Jayden adagját. Szépen lassan adagolva, anélkül, hogy bármit is észrevenne, én leszek a drogja. Hogy átsiklott az előnyös tulajdonságaim felett, már is valami féle fejlődésnek tudtam be. Még két héttel ezelőtt is hevesen taglalta, matematika óra kellős közepén, hogy milyen nagyképű vagyok, mennyire önelégült bunkónak tart és szebbnél szebb jelzők. 

- Szépen vissza is ülhetsz - szóltam rá parancsolóan. - Ezt a játékot úgy játszuk, hogy én meghallgatlak, te pedig megvárod a véleményemet. És én még csak most kerültem sorra. Szóval - fúrtam szemeimet mélyen az övébe. - Szerintem nekem már most sokkal több élettapasztalatom van, mint amennyit te valaha is szereznél. És elég mindent... vagy inkább mindenkit fektettem már le az asztalra, ha érted, hogy mire gondolok - húztam kaján vigyorra számat. - Szóval, te ne ítélkezz más felett, amíg nem vagy jobb nálam. - Emelkedtem fel az asztaltól és így már fel kellett rám néznie. Kétségtelenül élveztem, hogy testi fölényben voltam. Nem mintha túlságosan sok mindent köszönhettem volna ennek. Hacsak nem azt a tömérdek ribancot, akiket a kocka hasam, az izmos mellkasom, széles vállaim, keskeny csípőm csábított az ágyamba. Persze mindehez kellett az én lenyűgöző személyiségem is és az a soha el nem tűnő sármos vigyor, mi mindig ott bújkál a szám szélében. 

- Mit csinálunk délután? - kérdeztem a lányt és közben elkísértem a pultig, hogy megszabaduljon moslékos edényétől. Ugyis a sarkában leszek. Mert amit én akarok, azt lassan de biztosan meg is szerzem magamnak. - Te is tudod, hogy jó lenne csiszolni a viszonyunkat.

Samantha

Kíváncsian, mégis unottan néztem fel amikor valami, jobban mondva valaki becsapódott a velem szemben lévő székre. De azt kívántam bárcsak ne tettem volna ,mert ennek a fiúnak még a látványától is hányni tudnék. Hogy miért? Hát mert utálom az olyan embereket mint ő. Pedig én alapjáraton tudok kedves lenni. De vele nem menne. Persze még soha nem éreztem a kényszert ,hogy kedvesen szóljak hozzá. Úgysem érdemelné meg.
- Csá. - Vetettem oda neki. Most el fogok ülni. Így nem tudok enni. Félő még az is visszajönne amit nagy nehezen lenyeltem. Pedig magam sem hiszem el ,hogy ennek a mosléknak a felét be tudtam vágni. Hiába is mindig jó gyomrom volt, ami általában korgott.
Felnéztem kérdésére és szemöldököm összeráncoltam. Ennek valami odabent lukas. Jajj ,hogy is felejthettem el, az egóján kívül más nincs a hatalmas képe mögött, szóval nem kéne azon csodálkoznom ,hogy nem ragadt meg még meg nála ,amit százszor elmondtam már neki.
- Nos. - Köszörültem meg torkom ,miközben lehajtottam kapucnim, fülhallgatóimat pedig lassan kivettem fülemből. Bal könyököm az asztalra helyeztem ,fejemet pedig csuklómra helyeztem és úgy vigyorogtam rá, mint a hülye libák a folyosókon és mindenütt.
- Talán mert a képed akkora ,hogy az univerzumból is kilóg. Holott nem tudom mire ,mivel semmit sem tudsz felmutatni. Persze csak ha azt nem számoljuk ,hogy gerinctelenül viselkedsz mindenkivel és úgy nézel ki mint amit épp most ürített ide egy tehén. És ,hogy kitérjünk a tulajdonságaidra... Tudod mit? Hagyjuk.. - Szavaim lágyul csengettek ,mégis csöpögtek a gúnytól. Felkaptam tálcám, felálltam és egy lenéző pillantással címeztem meg integetésemet a fiúnak, vagy nem is tudom minek...

Jayden

Komótos léptekkel szeltem át a hosszú folyosókat, oldalamon Chaddel. A sok vigyorgó liba arcát látva, már biztos voltam benne, hogy nem sikerült az edzőnk terve, miszerint a tíz perce befejeződött edzésen, addig futtat minket, amíg nem nézünk ki úgy, mint az az idétlen kutyája, akinek az egész pofája ráncos és legalább kilenszázéves. Őszintén szólva, ma még jól is esett a futás. Így még szenvtelenebbül tudtam tetőtől talpig végig mérni a csajokat, akik csak az én kedvemért rövidebbnél rövidebb szoknyákban villogtatták kecses lábaikat. Némelyikre még rá is kacsintottam, majd miután becsukódott  mögöttem a kajálda ajtaja, hallani véltem ahogy a lányok szíve apró darabokra törik össze. Na, most pedig levakarom végre magamról ezt az esze-veszett bájvigyort, mert már az én arcizmaim is begörcsöltek tőle. 

- Jay, itt ment az ideálod - röhögött Chad, majd fejével az ajtó felé bökött, ahonnan kedves osztálytársunk, Deniel vigyorgott vissza rám elködösült tekintettel. A srácról tudni kellett, hogy saját neméhez vonzódik. Na már most, ezen jót lehetett volna gúnyolódni, ha nem vonzódik hozzám. De hát, ki tudna nekem ellenállni? 

- Barom - vágtam hátba Chadet, majd a pultról elvettem egy almát és egy üveg ásványvízet. Semmi kedvem nincs ezt a szart enni, amit többen menzai kosztnak neveznek, és néha napján még istenítik is a szakácsnő főztjét. Pedig mindennap úgy néz ki a kaja, mintha valaki belehányt volna a tányérba. 

- Te, Chad, ott jön Kate - vigyorogtam haveromra, aki azt se tudta hova szaladjon. Az exek szörnyű teremtmények. Ezért is jó az én szakítási módszerem. A földbe taposom őket, megszégyenítem őket az iskola előtt, aztán nem gondolkoznak azon, vajon hogy jöjjenek ide és kérdezzék meg, hogy újra kezdjük-e. - Itt is hagylak. Magyarázd el neki ismét, hogy muszáj voltál elhagyni, mert sex közben hányingered volt ahogy kibuggyant a kis hája a tanga felett - köptem gunyorosan Chadnek, aki még mindig megkövülten állt. Szerencsétlen flótás. 

Közelebb sétáltam az asztalokhoz, majd a legközelebbihez le is dobtam magam. Pechemre nem voltam egyedül. Már épp elővettem volna sármos vigyoromat, hogy ismét élvezhessem egy csaj elalélt tekintetét, mikor megpillantottam a szemben ülő lány arcát, ami félénken kandikált ki a tutyija alól.

- Halika, Samyke - húztam gúnyos félvigyorra ajkaimat. Hát komolyan. Itt ül velem szemben az a csaj, aki az egész iskolán belül egyedül van nézeteivel. Kizárásos alapon ő az egyetlen ember, aki megalapítaná Jaydan Walsh ellenes klubbot. 

- Miközben mérgezed magad azzal a... kajának nevezett kotyvalékkal, dumcsizgassunk - vettem elő leglehengerlőbb mosolyomat, de valószínűleg rá még ez sem fog hatni. Próba cseresznye. - Szóval, vitassuk meg ötszázadszorra is. Miért nem bírsz engem? 

Samantha

- Most fejezd be! - Vágtam a tálcához kanalam. Így nem lehet enni. De most komolyan. Még egyszer meghallom a nevet ,hogy "Jayden" ,vagy annak becézését én komolyan mondom fejbe lövöm magam. Ugyan ez vonatkozik a dicsérő szavakra is. - Megkérhetlek ,hogy innentől egy szót se szólj róla? - Kérdeztem ,miközben egy laza mozdulattal lecsuktam Den telefonját, ugyanis még mindig a fiút nézegette. Igen meleg, de én nem ítélem elérte. Sőt, nagyra tartom ,hogy bevallja mint önmagának, mint mindenkinek maga körül. Én pedig hű támogatója és legjobb barátja vagyok.
- Uram Isten Sam ,meghallod Jay nevét és már robbansz is. - Szólt oda Mell ,hármasunk harmadik tagja.
- Ez nem igaz. De mióta leültem ide, azt hallgatom ,hogy milyen tökéletes. Hát nagyon nem. Egy képmutató ,egoista ,nyomorék. Nem tudom miért vagytok oda érte ennyire. - Kaptam be egy újabb falatot. Na nem mintha nagyon ízlene ez a kaja. Borzasztó. Szerintem a szennyvíz tisztítóba halászták össze, vagy én nem tudom hol.
- Jól van. Nem beszélek róla. - Szólt oda Daniel.
- Oké. - Szóltam és egy mosolyt küldtem felé. Amire mind a ketten felnevettek. Imádom őket.
- Nekünk mennünk kell. Tesire. Tudod mire felöltözünk ,meg minden... Ugye nem bánod? - Kérdezte barátnőm ,de már pattant is fel, magával húzva a fiút ,aki kis híján hanyatt esett. - Szia Sam. - Kaptam egy puszit és elsuhantak. Egyedül maradtam. Kapucnimat felhúztam és fülembe helyeztem a fülhallgatóim...