Samantha

- Szia Den. - Öleltem meg legjobb barátomat, miközben levágódtam az ablakmellé. Hát igen én imádok ablak mellett ülni. Érdekesebb a különleges városokat nézni ,mint a hülye osztálytársaimat ,akikből már egy életre eleget láttam. egy ismerős hang ütötte meg a fülem, ami egyszerre volt a világ legidegesítőbb hangja és az amit most semmi esetre sem akartam hallani.
- Igen, ha én itt vagyok, akkor téged kirakunk az első saroknál. - Vetettem oda gúnyosan. Denhez pedig egy gyilkos pillantást lövelltem. Hát tudnom kellett volna ,hogy ő minél közelebb akar ülni ehhez a szerencsétlenhez. Mivel a barátom tökéletesen elvolt a divatmagazinja társaságában, amiről néha hátranézett a mögöttem ülő nagyképű majomra ,ezért rám nem volt szüksége, inkább bekapcsoltam MP4-emet és megpróbáltam átaludni az egész utazást. Nálam soha nem volt gond a buszon, vagy a kocsiban alvás. Akkor miért ne használjam ki?

Tényleg betartotta az ígéretét ,hogy nem állunk meg ,amíg oda nem érünk. Persze engem ez aligha zavart, mivel nem vagyok az a fajta aki percenként jár pisilni. Azt pedig mindenki tudja ,hogy a lányok ,akik ott könyörögtek az osztályfőnöknek, ők is csak azért akartak keríteni egy wc-t ,hogy újra sminkelhessék magukat, hogy ne látszódjanak az óriási pattanásaik. De a lényeg az ,hogy megérkeztünk. Bevallom azéért nekem is jól esett kinyújtóztatni görcsös végtagjaim és végre tiszta levegőt szippantani és nem az izzadságot, ami bent a buszban egyre kellemetlen szagokat eredményezett.
- Sátorozni fogunk? Azt hittem legalább faházakban leszünk. - Sápítozott Daniel.
- Épp ezért kellett hozni hálózsákot. Tényleg te hova vagy beosztva? - Kérdeztem ,mikor Nicol a kezünkbe nyomott egy-egy sátorszámot.
- Az ötösbe. - Fakadt ki boldogan, hangosan és minden szem rá szegeződött. Kikaptam kezéből a lapot és megpillantottam a neveket. Már értem. A nagymenő fiúkkal van. Én pedig a cicababákkal... Hogy fogom én ezt túlélni?
- Látom te is jó helyen vagy. - Tette kezét a vállamra. Jó helyen hát. A sok idióta cicababa közé. Miért nem lehetek az osztály normálisabb lányseregével egy sátorban?
- Az az enyém. - Szóltam buszsofőrnek és odaszaladtam a cuccaimért.
- Nézd a jobb oldalát. Egymással szemben lesz a sátrunk. - Szólt miután visszaértem. Milyen kár ,hogy Mell másik osztályba van. Sokkal jobb lenne ha itt lenne. Feldobná ezt az egész agyrémet. Viszont gyorsan bevittem táskámat a sátorba ,hogy még idejében odaérjek az ebédhez, ahol már szinte mindenki ott volt. De azért még mindig ki vagyok azon akadva ,hogy csak a táskáktól ,már tele is van a sátrunk. Hol is fogunk mi aludni? Rémes...

Jayden

Büszkén kijelenthetem, hogy valószínűleg én hoztam magammal a legnagyobb táskát. Nem azért, mert naponta öt váltás ruhára lenne szükségem, vagy mert nem tudtam otthon hagyni a rózsaszín macimat, amit még nagyanyámtól kaptam az óvódás ballagásomra... mert voltak ilyenek is. Ennyit arról, hogy az ember tizenhét éves fejjel már felnőttnek számít. Visszatérve sporttáskámhoz. A ruháim nem sok helyet foglaltak, ugyanis csak két napra jöttünk. Nem két évre, hiába gondolja így néhány szőke liba, akik szerintem még a gardróbjuk egészét és a fésülködő asztalukat is belesüllyesztették az ágyméretű bőröndökbe. Én sokkal inkább próbáltam a bárpultunk tartalmát elrejteni táskámban. Mit érnek az osztálykirándulások alkohol nélkül? És mivel egy istenháta mögötti putriban leszünk elszállásolva, még arra sem lesz lehetőségünk, hogy lesétáljunk a közeli boltba, pár üveg piáért. Ezért jó, hogy én mindenre gondolok. Nem úgy mint Chad, aki még a hátizsákját is képes volt otthon hagyni. Komolyan, hogy lehet ennyi esze? Én már abban sem vagyok biztos, hogy nem fogyasztotta el a kirándulásra szánt pár üveg alkoholt, amit tegnap vettünk és rábíztam, mert az én táskám már tömve volt az üveggekkel. Még a busz lépcsőjén is úgy kellett feltámogatni, hogy ne lépjen mellé. Két ballábas... de azért bírom.
- Óvatosan már! Mit dobálja a cuccaimat? - kiáltottam rá felháborodottan a soförre, amint "berakta" két méter távolságról sporttáskámat a többi közé. Még hogy semmi baja nem lesz... Éppen elmeséltem volna neki, hogy nem csak rongyok meg fogkefe van a csomagomban, hanem pár üveg alkohol is, mikor megérkezett az osztályfőnök. Azért remélem nem tört el semelyik pia sem, különben minden cuccomnak büdös alkohol szaga lesz.

- Chad, húzz arrébb - rángattam meg haverom vállát, de az már száját tátva horkolt az én helyemen. Hát komolyan... még én is kibírtam, hogy ne vedeljem be egymagam a piát. Így aztán inkább hagytam, hogy Chad tovább aludjon, és leültem az ablak melletti ülésre.
- Jé, Wendson is ide tudott találni - jegyeztem meg gúnyolódva, majd végig mértem az éppen elém beülő lányt. - Már megijedtem, hogy unalmasan fog telni az osztálykirándulás. De ha te itt vagy... - hagytam félbe mondatomat, majd elgondolkodva hátradőltem. Végül is, én már nem is tudom, hogy mennyire utálom Wendsont. De majd az este valamit ki kell találnom, hogy ő beálljon rajongóim sorába. Nem fogunk unatkozni.

Samantha

" - Egy hegy tetején... erdőbe...
- Ja, felfalhat minket egy medve...
- Én nem emiatt aggódom. Te felfogtad ,hogy a földön fogunk aludni? És nem lesz hol fürdenünk? Meg.. Te jó ég...
- Fel. Most aggódnom kellene? Két éjszakát kibírunk. Ne legyél már ilyen.
- Sem ne hülyéskedj már. A medvék meg.... Te jó ég, tényleg lesznek medvék? Még kell vennem medveriasztót. Szia
- Az jó le... "

Letette. Annyira imádok vele beszélni, mindig lecsapja a telefont. De azért bírom mikor Den ilyen hülyeségek miatt aggódik. Fiú lé... Oké, megfogadtam ,hogy soha nem fitogtatom a hovatartozását, most meg ilyenért akadok ki? Mellesleg ő engem már úgysem tud meglepni. Az viszont igen ,hogy lehet ilyen idióta osztálykirándulást szervezni. Mások a vidámparkba, strandokhoz, vagy múzeumba mennek, mi meg az Isten háta mögé kullancsokat összeszedni. Tényleg... Den el is felejtette a kullancsokat, persze engem nem zavar, csaknem halok meg egy hülye bogártól. Inkább attól ,hogy három napot össze leszek zárva a hülye osztálytársakkal. Még a délelőtt is éppen elég.Csak kibítjuk valahogyan ,addig se kell itthon hallgatnom a két idióta fiú testvérkém civakodását hallgatnom, de jó ,hogy már utánpótlás is van. Miért is kellett anyáméknak ennyi gyerek? Focicsapatot is csinálhatnánk. 3 fiú ,2 lány. Nyugodtan megállhattak volna két gyerek után. Mindegy. Össze kéne pakolnom végre.

- Mondtam ,hogy már biztos itt a busz. - Nézett rám vádló kedvességgel anyám. Mondta hát. De persze én gyalog akartam jönni. Akkor körülbelül az utcánk sarkánál járnék. És sikeresen lekéstem volna az osztálykirándulást.
- Jól van. Szia. Majd holnapután jövök. - Nyomtam két puszit arcára.
- Hívj ám fel, eljövök érted. - De már csaptam is be a kicsi ajtaját, feldobtam vállamra táskám és egy mély lélegzetvétellel célba vettem a buszt.

- Elnézést a késésért. - Haraptam meg alsó ajkaim ,miközben osztályfőnökömre néztem ,aki már nyitotta is a száját.
- Máskor nyugodtan nézhetné az órát. A többiek pedig köszönjék meg a kisasszonynak ,hogy útközbe nem lesz megállás. - Hoppá. Hallottam pár dünnyögést, miközben megcéloztam az üres helyet legjobb barátom mellett...

Jayden

Ennyit arról, hogy kedves leszek vele. Hát minek próbálkozzam, ha minden egyes szárnypróbálgatásom után a földbe döngöl? Sőt, meg se várja, hogy milyen, mikor kedves vagyok, mert ő rögtön elítél az után, ami vagyok. Még szerencse, hogy nem fogadtam senkivel, hogy fel kell szednem egy hét alatt Wendsont, mert egész biztosan bebuktam volna a fogadást. De már csak azért sem fogom ennyire könnyen bedobni a törölközőt. Ki fogom vívni a szimpátiáját. Minél tovább tartok ki, ő annál inkább fog diliházba vonulni. Na, ott aztán óránként mennék be hozzá látogatóba. Láthatólag már azóta ideges, mióta csak rávigyorogtam. Nem is értem miért nem tud olyan tökéletesen nyugodt és kiegyensúlyozott maradni, mint én. Ja igen, mert soha nem fog felérni hozzám. Ahhoz ő kevés... meg minden más nő kevés hozzám. Semmire nem jók, csak hogy egy ideig szédítsük őket, aztán mikor a legjobban belénk vannak habarodva, kidobjuk őket. Még a kutyám is több tiszteletet érdekel, mint bármelyik ribanc. Nem hogy Wendson...

- Nem emlékszem, hogy azt mondtam, hogy mostantól te diktálsz - jegyeztem meg gunyorosan, de hangom még mindig fagyos nyugalomról árulkodott. Elgondolkozva beharaptam alsó ajkam, majd visszaültem az egyik napozóágyba. 

- Arra van az ajtó. Van bent pár balfasz, akik már a kocsiban megerőszakolnak. Szíves örömest visznek haza. Ja, és kedves haverodnak szervezz valaki mást születésnapi meglepetésre. Melegekkel nem társulok. Olyan mélyre nem társulok. Na csáó - köszöntem el tőle, majd összeszedtem cuccaimat és törölközővel a derekamon visszamentem a házba, kint hagyva a lányt. 

Samantha

Végighallgattam hihetetlenül unalmas szavait, amiknek újfent semmi értelmük nem volt. Miért kellene élveznem azt ,hogy kínozza az idegeimet? Én nem tudom mit kellene benne kedvelnem ,mert kibírhatatlan. Hiába ,még azt se mondhatnám ,hogy egy légtérbe vagyunk, mert sajnos az udvar teljes közepén ,a medencében vagyunk ,de akkor is. Miért jó ez neki?
- Mellesleg kérdésedre felelném... De unom... A hozzád való közelséget... - Szavaim gúnytól csöpögtek, miközben kiúsztam a parthoz. Most minek nyújtja a kezét? Na el ne képzelje ,hogy majd kihúzhat. Persze ismerjük... Utána meg azzal fog keménykedni ,hogy segített. Hát azt nem éri meg. Inkább felnyomtam magam a medence szélére és kimásztam magamtól. Nem függök tőle, nincs rá szükségem. Elkaptam a törölközőt amit dobott ,de aztán le is tettem az egyik ágyra.
- Kösz. - csavartam ki víztől áztatott hajtincseimet ,majd megcéloztam a harmadik törölközőt. Hát azt ne kérdezzétek miért nem azt amit ő dobott. Azért mert... Csak bunkózás képen.
- Szörnyen sokra megyek a bocsánatkéréseddel. - Szóltam oda neki és a sötétkék törölközőt kezdtem fürkészni kezeimben. Mit is kellene kezdenem vele? Van egy farmerom ,amiből csavarni lehet a vizet és van egy pólóm ,amiből szintén. Az oké, hogy levettem a cipőm ,de hogy is kéne tovább?
- Vigyél haza! Most! - Pördültem meg és gyilkos pillantást lövelltem hozzá,. - Innentől én vagyok a főnök. - Most őszintén. Csurom víz vagyok. Mit is kéne csinálnom? Várni a napot ,hogy megszárítson? Vagy levetkőzni? Mindegyik frappáns ötlet. - Vagy ,akkor várom a ruhákat amiket most hozol ide nekem. - Kezeimet csípőre vágtam ,lábaimmal pedig dobolni kezdtem a taposót. Szemeimmel pólómra pillantottam. Oh de remek. Miért is vettem én fehér pólót? Megvan a törölköző helye. - Szépen körbetekertem ,hogy addig se tudjon gyönyörködni ,se a hasamban ,se a melltartómba. Rémes. A törölköző helye viszont megvan.Csak találkozzak Lorával....
- Nem látom ,hogy elindultál volna. - Támaszkodtam a ház falának...

Jayden

- Nem unod még? - kérdeztem egy megvető pillantás kíséretében, és közelebb úsztam hozzá. Hát lehet, hogy ezt nem kellett volna, hiszen nagy erőkkel nekem ugrott és mint egy idegbeteg nő az elmegyógyintézetből, úgy vetette rám magát. Én komolyan nem értem, mit tettem ellene, amiért ennyire gyűlölnie kell. Arról meg aztán főleg nem tehetek, hogy csak fele annyira tökéletes, mint én.

- Miért beszélsz mindig többesszámban? Egy kicsit örülhetnél, hogy veled töltöm az estét. Nem kellene fennhangon üvöltöznöd a szánalmas véleményedet. Ennyit erről, most pedig hagyd abba ezt a rúg-kapálózást - parancsoltam rá erőteljesen, de mivel nem úgy látszott, mint aki meg is teszi, muszáj voltam lefogni, mielőtt bármelyik testrészemben is kárt tenne. 

- Figyelj, felejtsük el, ami eddig történt. Öntsünk tiszta vizet a pohárba - szólaltam meg pár percnyi csend után. Valahogy úgyis el fogom érni, hogy Samantha úgy ugráljon, ahogy én fütyülök és akkor végre a lelkébe taposhatok. Csak addig még rengeteget kell dolgoznom. Jobb is lesz, ha minél hamarabb neki látok, különben nyugdíjas leszek, mire végre normálisan fog velem váltani két szót. Na, akkor mutassuk meg azt a főnyeremény Jaydent, akiért bomlanak a csajok. Elengedtem két kezét, majd kipattantam a vízből és felé nyújtottam kezem, hogy segíthessek kiszállni neki a vízből. 

Még szerencse, hogy Chad mindenre gondolt és tett ki törülközőket. Az egyiket a lány felé dobtam, másikat pedig csípőm köré csavartam. 

- Bocsi a ruháidért - vágtam sajnálkozó képet, persze egyáltalán nem sajnáltam, hogy a fehér pólója csupa víz lett... 

Samantha

- Épp az előbb mondtad ,hogy vár rád egy lány. Biztosra veszem ,hogy jobban örülne a társaságodnak mint én. Akkor miért is nem vele vagy? - Duzzogtam . Számat lebiggyesztettem ,kezeimet pedig keresztbe fontam magam előtt. Tudom kissé kislányos volt ,de ez nagy szokásom . A hisztim... Azért annyira nem vagyok ám hisztis. Csak egy kicsit nagyon.
- Éjfélig? Hát te megzizzentél. Most komolyan unatkozzak és szenvedjek egyszerre a te társaságodba? Felejtsd el. - Ripakodtam kissé rá. ez teljesen hülyének néz? Mert már ez is kezd idegesíteni.
- Arról nem volt szó ,hogy nem verhetlek érte agyon! - Tényleg nem. Szóval erre nem kötelezhet. J hoppá ,ha kéri akkor de. "Fúúú ,Den ha tudnád miket teszek meg érted...Téged is kiheréllek. "De éppen gondolatom közepén tartottam ,mikor éreztem ,hogy egyszerűen felkap.
- Neeem...Nem. Nem. - Sikítottam és ütöttem, karmoltam, rúgtam ahol csak tudtam. - Mosolyogjon a tudod kid... Na az majd mosolyog. - Dühöngtem ,de már esélyem sem volt. Megverem. Már huppantam is a vízbe.
Amikor felbukkantam a vízbe arcom ,szemem szerintem még szikrázott a merő gyűlölettől és dühömtől. Búval bélelt? Majd én megmutatom mi a búval bélelt... Attól félek hát. A mai nap folyamán is úgy megkedveltem ,hogy az csak na.
- Utállak. - Szabályosan nekiugrottam és ütöttem ,mint aki megkergült ,de azért jól esett. - Miért akarsz vicces lenni mikor senki se kíváncsi rád? - Az már majdnem csak ,hogy hisztérikus volt. Hát én is megbolondultam...