Ismét közelebb a célomhoz. Nem értem Samanthanak miért kell ennyire küzdenie ellenem. Semmi esélye.
- Mosolyogj, édes - eresztettem meg felé egy gonosz vigyort, majd ahogy kezét vállamra tette és óvatosan ide-oda kezdett ringatózni, átfontam karjaimat vékony derekán és olyan közel húztam magamhoz, hogy övem hasát súrolta.
- Tudod te, hogy ebben a percben hány lány írigykedik rád? És hogy mennyien kívánnak most a föld alá? Ilyenkor szoktam elképzelni, hogy némelyik libának milyen kínzási módszerek juthatnak az eszébe - csóváltam meg fejemet. - És miattad, egy lány fent vár rám az egyik emeleti szobában, valószínűleg teljesen meztelenül. Szerintem most már meg kellene köszönnöd, hogy mennyi mindent hagytam ott miattad - küldtem felé egy gunyoros vigyort, és egyik kezemet lejjebb csúsztattam derekáról a fenekére.
- Ne aggódj én az életem minden percét élvezem. Ne izgasd magad miattam. De kár lenne ha megölnél. Sok mindent nem tudnánk kipróbálni együtt.
- Mit szólnál ha kimennénk? Itt túl sokan vannak és így nem lehet beszélgetni - húztam az udvar felé a lányt. Mindenki bent volt, így nem kellett azon izgulnunk, hogy bárki is megzavarná az esténket. Valószínűleg már mindenki tajrészeg odabent, így örülnek ha találnak maguknak egy négyzetméternyi helyet, amit telibe hányhatnak. Gusztusos. A bárpultról elemeltem egy üveg Martinit, és két poharat, majd visszasétáltam az udvarra és bezártam kívülről a teraszajtót. A zene még így is kihallattszódott, de itt már egymást hangját is lehetett hallani. Sam kezébe nyomtam a poharát, majd színűltig töltöttem, ahogy sajátomat is. Leültem a napozó ágyra, majd kényelembe helyeztem magam és a lány élénken csillogó szemeit kezdtem fürkészni.
- Nem ülsz le? Vagy felőlem végig állhatod az egész éjszakát, de szerintem az fárasztó lesz - köptem gunyorosan. - Mit szólnál egy kis kérdezz felelek-hez? Én kezdek. Hány pasival volt már ezidáig dolgod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése