Samantha

- Épp az előbb mondtad ,hogy vár rád egy lány. Biztosra veszem ,hogy jobban örülne a társaságodnak mint én. Akkor miért is nem vele vagy? - Duzzogtam . Számat lebiggyesztettem ,kezeimet pedig keresztbe fontam magam előtt. Tudom kissé kislányos volt ,de ez nagy szokásom . A hisztim... Azért annyira nem vagyok ám hisztis. Csak egy kicsit nagyon.
- Éjfélig? Hát te megzizzentél. Most komolyan unatkozzak és szenvedjek egyszerre a te társaságodba? Felejtsd el. - Ripakodtam kissé rá. ez teljesen hülyének néz? Mert már ez is kezd idegesíteni.
- Arról nem volt szó ,hogy nem verhetlek érte agyon! - Tényleg nem. Szóval erre nem kötelezhet. J hoppá ,ha kéri akkor de. "Fúúú ,Den ha tudnád miket teszek meg érted...Téged is kiheréllek. "De éppen gondolatom közepén tartottam ,mikor éreztem ,hogy egyszerűen felkap.
- Neeem...Nem. Nem. - Sikítottam és ütöttem, karmoltam, rúgtam ahol csak tudtam. - Mosolyogjon a tudod kid... Na az majd mosolyog. - Dühöngtem ,de már esélyem sem volt. Megverem. Már huppantam is a vízbe.
Amikor felbukkantam a vízbe arcom ,szemem szerintem még szikrázott a merő gyűlölettől és dühömtől. Búval bélelt? Majd én megmutatom mi a búval bélelt... Attól félek hát. A mai nap folyamán is úgy megkedveltem ,hogy az csak na.
- Utállak. - Szabályosan nekiugrottam és ütöttem ,mint aki megkergült ,de azért jól esett. - Miért akarsz vicces lenni mikor senki se kíváncsi rád? - Az már majdnem csak ,hogy hisztérikus volt. Hát én is megbolondultam...