- Ha még egyszer kimondasz valami becézést kiheréllek. - Szűrtem fogaim között ,miközben mosolyra, jobban mondva vicsorra húztam ajkaimat. Bellül forrtam a dühtől. Főleg most ,hogy közelebb húzott magához. Ezért nem meki, de még 5 csillagos étterem sem éri meg, maximum ha ő fizet.
- Vajon annyira mélyre kívánnak ,mint én téged? Biztosan nem. Mellesleg biztos lehetsz benne ,hogy akkora örömmel vágnám el a torkod ,hogy el sem tudnád képzelni. - Küldtem felé egy mosolyt. Se gúny ,semmi. egy igazi mosol volt. Mióta is érdemli meg? Soha óta?
- Remek. Figyelj én megértelek ,ha most felmész. Sőt úgy felpörgetném a bulit ,csak ment. - Na most már azért felé küldtem bunkó nézésem ,de mikor megéreztem ,hogy keze lejjebb csúszik. Oké ,most herélem ki. Egy erélyes mozdulattal megfogtam kézfejét és derekam fölé helyeztem. Mit képzel ez magáról?
- Mi semmit nem fogunk kipróbálni együtt. Ma talán, de holna.. illetve kedd estétől mi nem ismerjük egymást. Elkerüljük egymást az iskolába és ha netalántán megpillantjuk a másikat, akkor direkt a másik irányba indulunk. - Szögeztem le. De úgysem fog így történni. ő ennyire nem tud rendes lenni. Becsukta az ajtót. Végre. Itt senki sem lát minket. De azért érdekelne hova tűnt Lora és Den.
- De leülök. - Szóltam és megfogtam a mellette lévő szák háttámláját és a követ karistolva ,de a terasz másik felére húztam ,hogy a lehető legmesszebb legyek tőle.
- Kérdezz felelek? Jól van. - Na nem mintha repesnék az ötletért ,de mivel unatkozok ,haza pedig nem mehetek ,ezért nincs más választásom. Ilyen hülye kérdést. Mit érdekli őt ,hogy én hány sráccal jártam? Amúgy sem sok a szám.
- Néggyel. - Mondtam neki félvállról. - Én jövök. Neked miért is jó pontosan megkeseríteni az életem? - ez úgy kicsúszott. Kérdezhettem volna cikibbet is ,de ez jött...
- Vajon annyira mélyre kívánnak ,mint én téged? Biztosan nem. Mellesleg biztos lehetsz benne ,hogy akkora örömmel vágnám el a torkod ,hogy el sem tudnád képzelni. - Küldtem felé egy mosolyt. Se gúny ,semmi. egy igazi mosol volt. Mióta is érdemli meg? Soha óta?
- Remek. Figyelj én megértelek ,ha most felmész. Sőt úgy felpörgetném a bulit ,csak ment. - Na most már azért felé küldtem bunkó nézésem ,de mikor megéreztem ,hogy keze lejjebb csúszik. Oké ,most herélem ki. Egy erélyes mozdulattal megfogtam kézfejét és derekam fölé helyeztem. Mit képzel ez magáról?
- Mi semmit nem fogunk kipróbálni együtt. Ma talán, de holna.. illetve kedd estétől mi nem ismerjük egymást. Elkerüljük egymást az iskolába és ha netalántán megpillantjuk a másikat, akkor direkt a másik irányba indulunk. - Szögeztem le. De úgysem fog így történni. ő ennyire nem tud rendes lenni. Becsukta az ajtót. Végre. Itt senki sem lát minket. De azért érdekelne hova tűnt Lora és Den.
- De leülök. - Szóltam és megfogtam a mellette lévő szák háttámláját és a követ karistolva ,de a terasz másik felére húztam ,hogy a lehető legmesszebb legyek tőle.
- Kérdezz felelek? Jól van. - Na nem mintha repesnék az ötletért ,de mivel unatkozok ,haza pedig nem mehetek ,ezért nincs más választásom. Ilyen hülye kérdést. Mit érdekli őt ,hogy én hány sráccal jártam? Amúgy sem sok a szám.
- Néggyel. - Mondtam neki félvállról. - Én jövök. Neked miért is jó pontosan megkeseríteni az életem? - ez úgy kicsúszott. Kérdezhettem volna cikibbet is ,de ez jött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése