- Nem unod még? - kérdeztem egy megvető pillantás kíséretében, és közelebb úsztam hozzá. Hát lehet, hogy ezt nem kellett volna, hiszen nagy erőkkel nekem ugrott és mint egy idegbeteg nő az elmegyógyintézetből, úgy vetette rám magát. Én komolyan nem értem, mit tettem ellene, amiért ennyire gyűlölnie kell. Arról meg aztán főleg nem tehetek, hogy csak fele annyira tökéletes, mint én.
- Miért beszélsz mindig többesszámban? Egy kicsit örülhetnél, hogy veled töltöm az estét. Nem kellene fennhangon üvöltöznöd a szánalmas véleményedet. Ennyit erről, most pedig hagyd abba ezt a rúg-kapálózást - parancsoltam rá erőteljesen, de mivel nem úgy látszott, mint aki meg is teszi, muszáj voltam lefogni, mielőtt bármelyik testrészemben is kárt tenne.
- Figyelj, felejtsük el, ami eddig történt. Öntsünk tiszta vizet a pohárba - szólaltam meg pár percnyi csend után. Valahogy úgyis el fogom érni, hogy Samantha úgy ugráljon, ahogy én fütyülök és akkor végre a lelkébe taposhatok. Csak addig még rengeteget kell dolgoznom. Jobb is lesz, ha minél hamarabb neki látok, különben nyugdíjas leszek, mire végre normálisan fog velem váltani két szót. Na, akkor mutassuk meg azt a főnyeremény Jaydent, akiért bomlanak a csajok. Elengedtem két kezét, majd kipattantam a vízből és felé nyújtottam kezem, hogy segíthessek kiszállni neki a vízből.
Még szerencse, hogy Chad mindenre gondolt és tett ki törülközőket. Az egyiket a lány felé dobtam, másikat pedig csípőm köré csavartam.
- Bocsi a ruháidért - vágtam sajnálkozó képet, persze egyáltalán nem sajnáltam, hogy a fehér pólója csupa víz lett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése