" - Egy hegy tetején... erdőbe...
- Ja, felfalhat minket egy medve...
- Én nem emiatt aggódom. Te felfogtad ,hogy a földön fogunk aludni? És nem lesz hol fürdenünk? Meg.. Te jó ég...
- Fel. Most aggódnom kellene? Két éjszakát kibírunk. Ne legyél már ilyen.
- Sem ne hülyéskedj már. A medvék meg.... Te jó ég, tényleg lesznek medvék? Még kell vennem medveriasztót. Szia
- Az jó le... "
Letette. Annyira imádok vele beszélni, mindig lecsapja a telefont. De azért bírom mikor Den ilyen hülyeségek miatt aggódik. Fiú lé... Oké, megfogadtam ,hogy soha nem fitogtatom a hovatartozását, most meg ilyenért akadok ki? Mellesleg ő engem már úgysem tud meglepni. Az viszont igen ,hogy lehet ilyen idióta osztálykirándulást szervezni. Mások a vidámparkba, strandokhoz, vagy múzeumba mennek, mi meg az Isten háta mögé kullancsokat összeszedni. Tényleg... Den el is felejtette a kullancsokat, persze engem nem zavar, csaknem halok meg egy hülye bogártól. Inkább attól ,hogy három napot össze leszek zárva a hülye osztálytársakkal. Még a délelőtt is éppen elég.Csak kibítjuk valahogyan ,addig se kell itthon hallgatnom a két idióta fiú testvérkém civakodását hallgatnom, de jó ,hogy már utánpótlás is van. Miért is kellett anyáméknak ennyi gyerek? Focicsapatot is csinálhatnánk. 3 fiú ,2 lány. Nyugodtan megállhattak volna két gyerek után. Mindegy. Össze kéne pakolnom végre.
- Mondtam ,hogy már biztos itt a busz. - Nézett rám vádló kedvességgel anyám. Mondta hát. De persze én gyalog akartam jönni. Akkor körülbelül az utcánk sarkánál járnék. És sikeresen lekéstem volna az osztálykirándulást.
- Jól van. Szia. Majd holnapután jövök. - Nyomtam két puszit arcára.
- Hívj ám fel, eljövök érted. - De már csaptam is be a kicsi ajtaját, feldobtam vállamra táskám és egy mély lélegzetvétellel célba vettem a buszt.
- Elnézést a késésért. - Haraptam meg alsó ajkaim ,miközben osztályfőnökömre néztem ,aki már nyitotta is a száját.
- Máskor nyugodtan nézhetné az órát. A többiek pedig köszönjék meg a kisasszonynak ,hogy útközbe nem lesz megállás. - Hoppá. Hallottam pár dünnyögést, miközben megcéloztam az üres helyet legjobb barátom mellett...
- Ja, felfalhat minket egy medve...
- Én nem emiatt aggódom. Te felfogtad ,hogy a földön fogunk aludni? És nem lesz hol fürdenünk? Meg.. Te jó ég...
- Fel. Most aggódnom kellene? Két éjszakát kibírunk. Ne legyél már ilyen.
- Sem ne hülyéskedj már. A medvék meg.... Te jó ég, tényleg lesznek medvék? Még kell vennem medveriasztót. Szia
- Az jó le... "
Letette. Annyira imádok vele beszélni, mindig lecsapja a telefont. De azért bírom mikor Den ilyen hülyeségek miatt aggódik. Fiú lé... Oké, megfogadtam ,hogy soha nem fitogtatom a hovatartozását, most meg ilyenért akadok ki? Mellesleg ő engem már úgysem tud meglepni. Az viszont igen ,hogy lehet ilyen idióta osztálykirándulást szervezni. Mások a vidámparkba, strandokhoz, vagy múzeumba mennek, mi meg az Isten háta mögé kullancsokat összeszedni. Tényleg... Den el is felejtette a kullancsokat, persze engem nem zavar, csaknem halok meg egy hülye bogártól. Inkább attól ,hogy három napot össze leszek zárva a hülye osztálytársakkal. Még a délelőtt is éppen elég.Csak kibítjuk valahogyan ,addig se kell itthon hallgatnom a két idióta fiú testvérkém civakodását hallgatnom, de jó ,hogy már utánpótlás is van. Miért is kellett anyáméknak ennyi gyerek? Focicsapatot is csinálhatnánk. 3 fiú ,2 lány. Nyugodtan megállhattak volna két gyerek után. Mindegy. Össze kéne pakolnom végre.
- Mondtam ,hogy már biztos itt a busz. - Nézett rám vádló kedvességgel anyám. Mondta hát. De persze én gyalog akartam jönni. Akkor körülbelül az utcánk sarkánál járnék. És sikeresen lekéstem volna az osztálykirándulást.
- Jól van. Szia. Majd holnapután jövök. - Nyomtam két puszit arcára.
- Hívj ám fel, eljövök érted. - De már csaptam is be a kicsi ajtaját, feldobtam vállamra táskám és egy mély lélegzetvétellel célba vettem a buszt.
- Elnézést a késésért. - Haraptam meg alsó ajkaim ,miközben osztályfőnökömre néztem ,aki már nyitotta is a száját.
- Máskor nyugodtan nézhetné az órát. A többiek pedig köszönjék meg a kisasszonynak ,hogy útközbe nem lesz megállás. - Hoppá. Hallottam pár dünnyögést, miközben megcéloztam az üres helyet legjobb barátom mellett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése