2011. január 8., szombat

Samantha

- Szia Den. - Öleltem meg legjobb barátomat, miközben levágódtam az ablakmellé. Hát igen én imádok ablak mellett ülni. Érdekesebb a különleges városokat nézni ,mint a hülye osztálytársaimat ,akikből már egy életre eleget láttam. egy ismerős hang ütötte meg a fülem, ami egyszerre volt a világ legidegesítőbb hangja és az amit most semmi esetre sem akartam hallani.
- Igen, ha én itt vagyok, akkor téged kirakunk az első saroknál. - Vetettem oda gúnyosan. Denhez pedig egy gyilkos pillantást lövelltem. Hát tudnom kellett volna ,hogy ő minél közelebb akar ülni ehhez a szerencsétlenhez. Mivel a barátom tökéletesen elvolt a divatmagazinja társaságában, amiről néha hátranézett a mögöttem ülő nagyképű majomra ,ezért rám nem volt szüksége, inkább bekapcsoltam MP4-emet és megpróbáltam átaludni az egész utazást. Nálam soha nem volt gond a buszon, vagy a kocsiban alvás. Akkor miért ne használjam ki?

Tényleg betartotta az ígéretét ,hogy nem állunk meg ,amíg oda nem érünk. Persze engem ez aligha zavart, mivel nem vagyok az a fajta aki percenként jár pisilni. Azt pedig mindenki tudja ,hogy a lányok ,akik ott könyörögtek az osztályfőnöknek, ők is csak azért akartak keríteni egy wc-t ,hogy újra sminkelhessék magukat, hogy ne látszódjanak az óriási pattanásaik. De a lényeg az ,hogy megérkeztünk. Bevallom azéért nekem is jól esett kinyújtóztatni görcsös végtagjaim és végre tiszta levegőt szippantani és nem az izzadságot, ami bent a buszban egyre kellemetlen szagokat eredményezett.
- Sátorozni fogunk? Azt hittem legalább faházakban leszünk. - Sápítozott Daniel.
- Épp ezért kellett hozni hálózsákot. Tényleg te hova vagy beosztva? - Kérdeztem ,mikor Nicol a kezünkbe nyomott egy-egy sátorszámot.
- Az ötösbe. - Fakadt ki boldogan, hangosan és minden szem rá szegeződött. Kikaptam kezéből a lapot és megpillantottam a neveket. Már értem. A nagymenő fiúkkal van. Én pedig a cicababákkal... Hogy fogom én ezt túlélni?
- Látom te is jó helyen vagy. - Tette kezét a vállamra. Jó helyen hát. A sok idióta cicababa közé. Miért nem lehetek az osztály normálisabb lányseregével egy sátorban?
- Az az enyém. - Szóltam buszsofőrnek és odaszaladtam a cuccaimért.
- Nézd a jobb oldalát. Egymással szemben lesz a sátrunk. - Szólt miután visszaértem. Milyen kár ,hogy Mell másik osztályba van. Sokkal jobb lenne ha itt lenne. Feldobná ezt az egész agyrémet. Viszont gyorsan bevittem táskámat a sátorba ,hogy még idejében odaérjek az ebédhez, ahol már szinte mindenki ott volt. De azért még mindig ki vagyok azon akadva ,hogy csak a táskáktól ,már tele is van a sátrunk. Hol is fogunk mi aludni? Rémes...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése