Büszkén kijelenthetem, hogy valószínűleg én hoztam magammal a legnagyobb táskát. Nem azért, mert naponta öt váltás ruhára lenne szükségem, vagy mert nem tudtam otthon hagyni a rózsaszín macimat, amit még nagyanyámtól kaptam az óvódás ballagásomra... mert voltak ilyenek is. Ennyit arról, hogy az ember tizenhét éves fejjel már felnőttnek számít. Visszatérve sporttáskámhoz. A ruháim nem sok helyet foglaltak, ugyanis csak két napra jöttünk. Nem két évre, hiába gondolja így néhány szőke liba, akik szerintem még a gardróbjuk egészét és a fésülködő asztalukat is belesüllyesztették az ágyméretű bőröndökbe. Én sokkal inkább próbáltam a bárpultunk tartalmát elrejteni táskámban. Mit érnek az osztálykirándulások alkohol nélkül? És mivel egy istenháta mögötti putriban leszünk elszállásolva, még arra sem lesz lehetőségünk, hogy lesétáljunk a közeli boltba, pár üveg piáért. Ezért jó, hogy én mindenre gondolok. Nem úgy mint Chad, aki még a hátizsákját is képes volt otthon hagyni. Komolyan, hogy lehet ennyi esze? Én már abban sem vagyok biztos, hogy nem fogyasztotta el a kirándulásra szánt pár üveg alkoholt, amit tegnap vettünk és rábíztam, mert az én táskám már tömve volt az üveggekkel. Még a busz lépcsőjén is úgy kellett feltámogatni, hogy ne lépjen mellé. Két ballábas... de azért bírom.
- Óvatosan már! Mit dobálja a cuccaimat? - kiáltottam rá felháborodottan a soförre, amint "berakta" két méter távolságról sporttáskámat a többi közé. Még hogy semmi baja nem lesz... Éppen elmeséltem volna neki, hogy nem csak rongyok meg fogkefe van a csomagomban, hanem pár üveg alkohol is, mikor megérkezett az osztályfőnök. Azért remélem nem tört el semelyik pia sem, különben minden cuccomnak büdös alkohol szaga lesz.
- Chad, húzz arrébb - rángattam meg haverom vállát, de az már száját tátva horkolt az én helyemen. Hát komolyan... még én is kibírtam, hogy ne vedeljem be egymagam a piát. Így aztán inkább hagytam, hogy Chad tovább aludjon, és leültem az ablak melletti ülésre.
- Jé, Wendson is ide tudott találni - jegyeztem meg gúnyolódva, majd végig mértem az éppen elém beülő lányt. - Már megijedtem, hogy unalmasan fog telni az osztálykirándulás. De ha te itt vagy... - hagytam félbe mondatomat, majd elgondolkodva hátradőltem. Végül is, én már nem is tudom, hogy mennyire utálom Wendsont. De majd az este valamit ki kell találnom, hogy ő beálljon rajongóim sorába. Nem fogunk unatkozni.
- Óvatosan már! Mit dobálja a cuccaimat? - kiáltottam rá felháborodottan a soförre, amint "berakta" két méter távolságról sporttáskámat a többi közé. Még hogy semmi baja nem lesz... Éppen elmeséltem volna neki, hogy nem csak rongyok meg fogkefe van a csomagomban, hanem pár üveg alkohol is, mikor megérkezett az osztályfőnök. Azért remélem nem tört el semelyik pia sem, különben minden cuccomnak büdös alkohol szaga lesz.
- Chad, húzz arrébb - rángattam meg haverom vállát, de az már száját tátva horkolt az én helyemen. Hát komolyan... még én is kibírtam, hogy ne vedeljem be egymagam a piát. Így aztán inkább hagytam, hogy Chad tovább aludjon, és leültem az ablak melletti ülésre.
- Jé, Wendson is ide tudott találni - jegyeztem meg gúnyolódva, majd végig mértem az éppen elém beülő lányt. - Már megijedtem, hogy unalmasan fog telni az osztálykirándulás. De ha te itt vagy... - hagytam félbe mondatomat, majd elgondolkodva hátradőltem. Végül is, én már nem is tudom, hogy mennyire utálom Wendsont. De majd az este valamit ki kell találnom, hogy ő beálljon rajongóim sorába. Nem fogunk unatkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése